6. fejezet ♥♥

Reggel úgy ébredtem hogy mellettem volt egy gumicukorzacsi amiből a fele leesett a földre. Mikor észbe kaptam fölszedtem őket és kedvetlenül ültem az ágyba tovább. Sajnos olyat álmodtam amit nem fogok egy darabig elfelejteni... :(!! A szüleimmel álmodtam, akik egy réten vasvillával kergetnek (tehát megakartak ölni...) utána meg azzal a fiúval aki olyan ismerős nekem ebbe a suliba...azt álmodtam vele hogy találkoztunk és megöleltem... o.O ennyire emlékszem belőle... :D!
- Te meg hogy nézel ki?-kérdi tőlem mosolyogva Nora mikor fölébred... :D
- Mi bajod van?-kérdem értetlenül..
- A hajadba chips darabok és az arcodra van ragadva egy gumicukor...:D!-nevet Nora...erre én fölkelek és megrázom a fejem... :D. Nora csak nevet és mikor abba hagyom a fejrázást leülök és csak vagyok...
- Nem lett volna könnyebb ha előbb a gumicukrot veszed le az arcodról?-mosolyog..erre elkezdtem tapogatni az arcom de sehol nem találom a gumicukrot... :D Fogalmam sincs hova repülhetett.
- Mi a szar repült a fejemre?-kérdi álmos hangon Serah és a kezében az én gumicukromat tartja.. XDD :D Hoppá... :D....
-Bocsi...az az enyém..-nevetek majd beveszem a számba... :D Sajnos volt egy kis probléma.. UTÁLOM A PIROS SZÍNŰ GUMICUKROT ezért futok az erkélyre és kiköpöm.. xDD! Mikor lenézek hogy hova eshetett , látom hogy egy fekete kocsinak a tetejére esett rá... XDD! Ott fénylett.... :D Oda jönnek a csajok is hozzám és mikor ők is észre veszik hogy hova köptem úgy elkezdenek nevetni hogy a földön hemperegnek a rekeszizomfájás miatt... :D! De erre én is elkezdek nevetni... :D Jól kezdődik ez a reggel!! Mikor nagy nehezen fölállunk a földről mindenki a könnyét törölgeti a szeméből és veszünk egy nagy levegőt.. :D Aztán valaki benyit a szobánkba. Hát nem Dottie néni.. -_- dehogy is nem..!
- Na jó reggelt lányok...! Mi a nagy röhögés oka?-kérdi idegesen Dottie néni..
- Semmi , semmi!-köhhint egyet visszafojtott nevetéssel Serah
- Tényleg?-pedig úgy hallottam mintha ti röhögnétek a fejem fölött , ugyanis épp alattatok voltam egy raktárban ahonnan mindent lehet hallani!-mondja Dottie néni...
- Jó igen...röhögtünk valamin!-vallom be..és épp elakartam mondani az igazat mikor Nora közbeszól..
- Csak azon hogy találtunk mindhármunkról kis kori képeket amik nagyon cikik és megmutattuk egymásnak..-mondja Nora..
- Óóóó...megnézhetem?-kérdi Dottie néni az egyik szemöldökét fölhúzva...mi pedig megszeppenünk egy pillanatra majd Serah beleszól..
- Én véletlenül eltéptem...-mondja fél mosollyal..
- Én meg elfelejtettem hogy hova tehettem mikor röhögtünk..-mondja Nora
- Nekem meg a kezembe volt és lehet hogy kiesett a kezemből mikor a földre esve elkezdtem röhögni...-gyors kitaláltam valamit...remek fantáziám van.. -_- először a gumicukrot , majd a képzeletbeli képemet is leejtem... :D!
- Na jó..nem is csak ezért jöttem , hanem azért mert ma ugye tudjátok hova megyünk?!-néz ránk Dottie néni..
- Persze! Arra a kalappróbálgatós hülyeségre!-mondja Nora
- Az nem "kalappróbálgatós hülyeség" , hanem azokban a kalapokban fogunk titeket lefotózni és benne lesztek majd egy két újságban!-mondja Dottie néni...Hurráá....
- Oké...akkor gyorsan felöltözünk és lemegyünk az ebédlőbe jó??-indul el Serah a fürdőbe a ruhájával a kezében...mi is követjük...!
- Ti szeretitek a kalapokat?-kérdem tőlük az öltöző egyik feléből..
- NEM!!-mondja Serah
- Én sem!-válaszol Nora..oké akkor nem vagyok egyedül! Unom ezeket a folyamatos fotózásokat! Mikor felöltöztünk és egy kicsi sminket is magunkra tettünk lementünk reggelizni. Megláttuk Harry-ék asztalát és oda ültünk hozzájuk.
- Nem zavarunk?-kérdi Nora Harry-t..
- Harry meglepődve ránk néz és mosolyogva válaszol:
- NEM DEHOGY!-válaszol Harry. Leülünk és már fel is állunk mert nem hoztuk el a kajánkat...XDD! Sorba állás közben megint megláttam azt a fiút aki annyira de annyira ismerős!!! De egyszerűen nem tudok rájönni hogy ki az! :( ! Aztán mikor én kerültem sorra 2 db bundás kenyeret kértem trópusilével aztán vissza mentünk a fiúkhoz.
- Na mi van veletek csajok?-kérdi Harry
- Nincs semmi különös...!-válaszol Nora és bele harap egyet a bundás kenyerébe!
- Lenne kedvetek este felelsz vagy merszezni?-kérdi David..
- Én nem szeretem azt a játékot!-válaszolom...
- Én benne vagyok!-válaszol Nora
- Még majd eldöntöm..nem tudom még!-válaszol utánunk Serah
- Nem szereted azt a játékot? Ki ne szeretné?-értetlenkedik David..
- Nem...egyszer csak...megutáltam!-mondtam...nos igen....vannak emlékeim ezzel a játékkal kapcsolatban.. -_- :D!
- Hát te tudod!-mondja Harry hátra dőlve és akkor épp enni akartam mikor értünk jött Dottie néni hogy megyünk! Ott kellett hagynom a kajámat! :( Elköszöntünk a fiúktól és mentünk kifele. Beszálltunk a kocsiba és el is indultunk mert már előre be volt indítva a kocsi. Útközben arról beszélgettünk a kocsiba hogy most akkor felelsz vagy merszezzünk , vagy pedig ne... :D Én a másodikra szavaztam ,de én vesztettem..! Serah és Nora egyhangúan megszavazták hogy már pedig felelsz vagy merszezni fogunk ma este! Hát oké...! Mikor oda értünk kiszálltunk és bementünk :D! Ott bent már mindenki ide-oda rohangált aztán oda jött hozzánk az a nő aki múltkor is! Elvitt minket egy öltözőbe és oda adta a ruháinkat és siettetett bennünket.
- Lányok én baromi szar ruhát kaptam!!-kiállt egyet Nora...XDD
- Én is!!-mondom...
- Nekem tetszik a sajátom!-mondja Serah
Mikor mind a hárman készen lettünk egymásra néztünk és elmosolyodtunk! Serah úgy nézett ki mint a nem létező kishúgom csak nagyban , Nora pedig úgy mint azokon az idézetes oldalakon azok a lányok és én meg hát...döntsétek el majd ti... :D! Aztán utána elvittek minket sminkeshez. Megcsinálták a hajunkat meg egy kis minimális sminket tettek az arcunkra! Utána kivittek minket az udvarra. Fogalmunk sem volt hogy miért hisz eddig mindig bent fotóztak minket. Én kaptam még nyakláncot is az egyik sminkesemtől mert azt mondta hogy jól megy hozzám. Aztán kaptunk kalapokat. Nekem mivel fekete ruhám volt , fekete kalapot kaptam , Nora bordót , Serah pedig olyan színűt mint a fölsője. Először Seraht kérték a kamera elé és csak állt. Nem tudta hirtelen hogy hogyan álljon. Majd megszólal a kamerás.
- Nos...megkérnélek hogy forogj egyet!-kérte a kamerás...Serah forgott egyet értetlen fejjel.
- Jó...akkor most újra és lelkesen forogj ha megkérhetlek! Az is jó lenne..ha...mondjuk megfognád a szoknyád szélét és boldogan forognál egyet! Tehát mosolyogj, nevess!-mondja a kamerás és a kamerába néz. Serah meg elkezd mosolyogni majd szélesebben és elkezd forogni. Forgás közben megfogta a szoknyáját és pont a kamerába nézett mikor lekapta a kamerás. :D Biztos nagyon jóó kép lett! :D!!
- Nagyon jóó köszönöm! Kérem a következőt!-mondja a kamerás és ekkor Dottie néni felénk jön és megfogja a vállam hogy most én menjek. Oda álltam a kamera elé és én is csak álltam tehetetlenül.
- Nem...neked más helyszín kell....! Mondjuk kocsiknál!-gondolkodik a kamerás miközben rám néz... egyszer csak megfogja a kamerát és arrébb megy a parkolóba. Követi őt mindenki. Mondta hogy menjek a két kocsi közé és induljak el a kamera felé és közben csináljak úgy mintha telefonálnák. Először nem lett jó a kép meg becsuktam a szemem a nap miatt. Ezért kaptam egy napszemcsit és így már jóó lett a kép is. :D !
- Köszönöm! A következőt!-mondja a kamerás
Elé megy Nora miután én vissza mentem. Nora mögé viszont már vászon kellett a kamerásnak :D!
Mondta neki hogy tegye mindkét kezét a zsebébe és nézzen komolyan a kamerába. Mikor végeztünk megnézhettük a képeket. :D Szerintem jóók lettek!! :D MUTATOM:
 Seraphina Hudson!! :D

 Én.... :D

 Legvégül pedig Nora Glend!! :D
Ezek most nagyon tetszenek kivételesen!! :D ♥!!
- Nagyon jók lettek csajok!-dicsér minket az a nő aki ide hozatott minket...
- Köszönjük!-mondja Nora
- Hát...igen igen de..van még mit tanulniuk!-mondja Dottie néni csípőre tett kézzel...komolyan mi jó neki? Ezek szerintem tökéletesek lettek!
- Jól van lányok...menjünk!-mondta Dottie néni!
- Akkor majd értesítelek titeket amikor már megjelentek az újságokban a képek!-ráz kezet az a nő Dottie nénivel..
- Szerintem fölösleges mert mi is észre vesszük szerintem!-mondja Dottie néni..
- Jól van..akkor ti lányok most mehettek átöltözni!-mondja nekünk az a nő és mi el is indulunk.
- Nekem ezek a képek nagyon tetszenek!-mondja Nora
- Te...nekem is!-mondom
- Nekem is!-mondja Serah..
- Halljátok csajok!-mondja Serah
- Nem , süketek vagyunk...-mondja Nora.. :D
- Nem ez az a kocsi amit...Juliette leköpött gumicukorral?-gondolkozik Serah...teljesen igaza van! Tuti ez az a kocsi...de akkor most mit csináljak?
- Te jó ég!! Most mit csináljak?-ájuldozok..
- Ha eddig nem vették észre akkor most sem fogják , na menjünk öltözni!-mondja Nora és belém karol..
- Én azért megpróbálnám lekaparni!-mondja Serah félre húzott szájjal...igaz! Meg kell próbálnom! Kibújok Nora keze közül és fölnéztem a kocsi tetejére. Ott volt a gumicukor. Mondtam Norának és Serahnak hogy őrködjenek , el is bújtak gyorsan a bokor mögé és nézték Dottie nénit és a többieket. Én addig valahogy fölmásztam a kocsira addig hogy elérjem a gumicukrot. Csak sajnos igen..ráragadt a kocsi tetejére.
- Psszt , csajok!-pisszegek nekik..
- Mi van?-kérdi halkan Nora
- Hozzatok valami éles tárgyat amivel lekaparhatom!-súgom nekik...
- Megyek!-oson el a bokortól Serah és az épület mögé megy..pár perc múlva hoz egy villát (XD)
- Ez komoly?-kérdem halkan értetlen fejjel..
- Most mi van, csak ezt találtam a szemetes mellett...-válaszol halkan..
- De miért a...ajj mindegy..-kezdem kapargatni a gumicukrot. Nem igen akar lejönni de a fele már följött.
- Na hogy állsz?-kérdi Nora
- Lassan kész!-válaszolom halkan
- Helyzet van!!!! Dottie néni ette tart..-mondja Serah és én pedig gőzerővel kapargatom a kocsi tetejét. Hoppá...a gumicukor lejött viszont...ömm..ajj...a kocsi festéke is.. :( ebből nagy baj lehet? :(
- Csajok...FUTÁS!!!-mondja Nora és én gyorsan leszálltam a kocsiról és befutottunk az épületbe és aztán föl az emeletre de azt hiszem eltévedtünk mert egy terembe léptünk be ahol épp színészkedtek...majd a végén megtaláltuk az öltözőt..
- Lejött a gumicukor?-kérdi lihegve Nora
- Ahha...viszont más is lejött a kocsiról!-mondom...
- A festék mi?-kérdi Serah..
- Ahha..-lihegek.. :( Hát...kicsit..gyorsan kapargattam...
- Gratulálok!-forgatja szemeit Serah
- Nem direkt csináltam csak..-akarom folytatni mikor beszól hozzánk Dottie néni..
- Készen vagytok már lányok?-kérdi Dottie néni idegesen
- Még nem!-indulunk gyorsan öltözni..Gyors megkerestem a ruháimat és felöltöztem..Mikor végeztünk kimentünk és beszálltunk a kocsiba. Attól féltem hogy észre fogják venni a kocsin hogy valami szürkés folt van rajta..! De ezt persze nem tudom elkerülni. 3 feszengünk a kocsiba egymás mellett pedig igazából csak nekem kéne , de a két nagyon jó barátnőim is teljesen kihúzva ültek a kocsiba és még csak egy pillanatra sem eresztették el magukat. De én sem. Mikor vissza értünk gyorsa kiszálltunk a kocsiba és föl futottunk az emeletre a szobánkba de a lépcsőnél már meg is állít bennünket Dottie néni.
- Hamarosan elmegyünk egy előadásra ahol egy kis filmet fognak bemutatni nektek a modellségről , és még beszédet is fog tartani egy olyan lány aki már elment innen.-ekkor köhhint egyet Dottie néni mint aki mindjárt sírni fog és el is fordul tőlünk. Fura volt. Biztos szerette azt a lányt...! Mi pedig lassan kullogunk föl a szobánkba.
- Nekem már semmihez nincs szinte kedvem!-dől az ágyára Serah
- Nekem sem! Főleg egy unalmas előadásra nincs kedvem elmenni!-mondja Nora
- Hát ezzel én is így vagyok!-mondom unottan a párnámra feküdve. Majd aztán valaki benyit a szobánkba. Dottie néni az.
- Jah és elfelejtettem mondani hogy...az előadás után..hát..mivel szombat van...elmehettek egyet a legközelebbi buliba ha van kedvetek ahhoz!-mondja Dottie néni mire nekünk teljesen tátva maradt a szánk!!! :O El sem hiszem!!!! :D Dottie néni jól érzi vajon magát? Áááá!!! ♥ Most tiszta Happy vagyok!! :D
- Hát...NAGYON KÖSZÖNJÜK!-kiáltjuk mind a hárman egyszerre majd fölállunk és megöleljük Dottie nénit aki úgy csinál mintha utálná azt ha valaki megöleli őt és lassacskán ellök minket magától.
- Szóval...de majd csak az előadás után!!-mondja még egyszer és kimegy az ajtón.
- Csajok...ti ezt elhiszitek???-kérdi mosolyogva Serah
- NEM!!!-mondjuk egyszerre Norával
- Bár...én még nem voltam buliba!-vallom be...igen..még soha nem voltam.. anyámék soha nem engedtek el!!
- MI VAN??-néz rám mind a kettő értetlenül...mit nem lehetett ezen érteni?!
- Akkor...szóval..most velünk jössz majd először?-kérdi mosolyogva Nora
- Ahha!-válaszolom mosolyogva...nem szégyellem hisz...ez nem nagy cucc... :D Ugye?
- Van is kedved jönni?-kérdi Nora
- Már hogyne lenne!-válaszolom..
- Akkor jó!-mondta Serah és ledől az ágyára. Nora is követi. Én állva maradok...nem hiába...hisz valaki vagyis valakik kopognak az ajtónkon. Kinyitom mire Harryt és Davidot találom az ajtóban.
- Hát ti?-kérdem mosolyogva
- Értetek jöttünk hogy elvigyünk titeket egy nagyon jó helyre!-nevet Harry és közbe Norára néz aki csak kérdőn néz és oda jön mellém.
- Dottie néni tud róla?
- Persze hogy nem!-mondja Harry..oké...
- Akkor én nem megyek sehova!-kiabálja a háttérből Serah
- Akkor én sem!-mondja Nora
- Én meg amúgy sem mentem volna bocsi!-mondom mire Harry mosolya lehervad..
- Nem lehettek ilyenek!! Vissza jövünk mire Dottie néni értetek jönne!-mondja David
- Komolyan?
- Igazán?
- Tényleg? Mikor azt sem tudjátok hogy mikor fog értünk jönni?-néz rájuk kérdően Nora
- De tudjuk!-mondja David
- Fél 5-kor! Megnéztük a naptárjában!-mondja Harry nevetve..
- Akkor nincs semmi gond! Mehetünk!-áll fel Nora és már az ajtóhoz siet. Bírom őket , de nem akarok balhét. Inkább megint olvasok!! :)
- Felőlem is mehetünk!-mosolyodik el Serah és Nora mellé áll majd a fiúk is az ajtóhoz sorakoznak és mindegyik rám néz.
- Na mi van már jössz?-kérdi David
- Nem! Bocsi , de majd máskor!-nézek rájuk félmosollyal ők meg csak bólintanak és elindulnak. Én meg föl megyek a szobánkba és megkeresem a könyvet. Mikor megtalálom lefekszek az ágyamba és elkezdek olvasni.

5. fejezet ♥♥

Sokáig nem tudtak megszólalni majd végül Nora megtörte a nagy csendet..:
- Sajnáljuk! Nem tudtuk hogy nem szabad csak úgy elmenni , egyet BARÁTILAG sütizni..-mondja Nora hihető hangon
- Igazán? Csak baráti kapcsolatba vagytok?-hunyorít Dottie néni
- Persze! És..szerintem nem is lesz ennél több...-mondja Serah és félszemmel Davidra néz aki kérdőn néz rá...vajon mi történhetett?? o.O
- Na kíváncsi leszek...most, ti ketten elmentek a legközelebbi műhelybe javítgatni az össze tört kocsikat!-utasítja a pasikat Dottie néni...aztán ránk néz hármunkra. - Ti pedig mindjárt jöhettek velem egy kis "divatbemutatóra" de előtte esztek majd valamit-mondja idegesen majd ki megy a szobánkból..a lányok leülnek mellém és megint a csend uralkodik a szobában.
- Na meséljetek milyen volt?-próbálom feldobni a kedvüket..
- Nekem minden nagyon tetszett..!-mondja kicsi mosollyal Nora
- Nekem is , csak....ömm...na szóval...minden nagyon jó volt..!-válaszol Serah majd föláll és kimegy az erkélyre. Nem értem mi ütött belé. Gondoltam , ő úgy sem fogja elmondani úgy hogy inkább Norát faggatom mi baja..
- Mi történt?
- Csak annyi hogy David megkérdezte tőle hogy...érted...hogy járna-e vele..!
- Ez most komoly? Ilyen gyorsan? Hisze nem is ismerik még annyira egymást!-döbbenek le egy "kicsit"
- Hát...szerintem menj egy kicsit ki hozzá , lehet hogy neked részletesebben elmondja hogy hogyan is volt...-mosolyog Nora majd én elindulok az erkélyre. Serah támaszkodik a korláton és egy nagyot sóhajt majd rám néz.
- Mit válaszoltál?
- Természetesen nemet!-hajtja le a fejét..
- Szerintem...jól tetted..először meg kell jól ismerni egymást!
- Hát igen...ez az!
- Na gyere be! Nem a világ vége...-mondom majd befele veszem az irányt. Majd aztán ő is jött utánam. Bent aztán benyitott Blair.
- Ti meg mit csináltok itt?-kérdi Blair meglepődve
- Ööööö....itt van a szobánk?!-válaszol értetlenül Serah
- Tudom ,de...nektek most divatbemutatón kéne lennetek Dottie nénivel!-mondja Blair
- Igen , mondta már nekünk Dottie néni de előtte eszünk majd...-mondom
- Akkor mire vártok még?-kérdi Blair mire mi fölpattanunk és lemegyünk. Blair a szobánkba marad. Nem tudom miért volt neki olyan fontos hogy elmenjünk. Valamit akar Blair a szobánkból.! Én erre gyanakszom ,de nem osztom meg a csajokkal , hátha túlságosan is komolyan veszik.. Lebaktattunk a lépcsőn le az ebédlőbe és beálltunk a sorba.
- Szerintetek miért küldött ki minket így Blair a SZOBÁNKBÓL?-kérdi Nora (teljesen jogosan)
- Fogalmam sincs ,de nem kíváncsiskodom! Rá hagyom...-mondja Serah majd ő kerül arra a sorra hogy kérjen...
- Szerinted Juliette?-néz rám Nora
- Fogalmam sincs...de hallgassunk Serahra...ne törődjünk most ezzel..Blair tudja mit miért csinál! Ennyire már ismerem hogy megbízzak benne...-válaszolom.. Nora megrántja a vállát majd mi is kérünk kaját ( én melegszenyát kértem narancslével) majd aztán leülünk egy asztalhoz. Vagyis...le akarunk ülni mikor meghalljuk a nevünket sorba egy fiútól a hátunk mögött. Megfordulok és látom hogy Harry szól nekünk hogy menjünk oda hozzá és a haverjaihoz az asztalhoz. Hát..oda mentünk. Nora Harry mellett foglalt helyet , Serah fogalmam sincs ki mellett és azt sem tudom hogy én ki mellett mert nem néztem arra a srácra aki mellé épp leülök...(de hülye vagyok...).
- Na csajok...bemutatnám a haverjaimat!-mondja Harry...mi kíváncsian körülnéztünk az asztalnál. Megmutatom őket..:
 Ő Marcel Howell! Ő ült mellettem :D Azt hiszem színészkedik ő is :D

 Ő Silvester Cox! :D Ő ült a mellettem lévő Marcel mellett és mosolyogva felénk intett. :D Ő is énekes..

 Brad Tonkin! Nagy mosollyal felénk integet Silvester mellől.. :D

 Max Ramsay! Nagy képűen int egyet nekünk hátra dőlve.. :D

 James Clark! Már nem emlékszem hogy ő miért is van itt ebbe a suliba...

 Jack Hill! Ő itt munkás..

 Joe Baker! Ő is énekes és egyben dalszerző! :D

  Mike Davis! Az apja itt dolgozik!

  Christopher Smith! Ő a szomszéd autó szerelőbe dolgozik csak ide jár enni... :D

  Jerry King! Fogalmam sincs hogy honnan jött ide..nem mondta Harry... :D

  Henry Peters! Ő szimpla fiú modell...

  Dylan Turner! Ő javítja meg a kamerákat és az efféle dolgokat amik csak úgy elromolnak... :D
Vannak köztük helyes srácok ,de nem az igaziak! Harry említett még valakit...valami David Max Tailor-t vagy kit...olyan ismerős volt a neve...kicsit el is gondolkodtam ,de Dottie néni kizökkentett gondolataimból.
- Látom nektek aztán könnyen megy a bepasizás!-állapítja meg Dottie néni...-_-
- Egyik sem a pasijaink Dottie néni!!-mondja Nora
- Még!!!-mosolyog ránk Jerry és fölhúzza az egyik szemöldökét... :D mi meg csak mosolygunk a többi fiú meg nevet. Dottie néni fölállított minket az asztaltól és mennünk kellett utána. Hátra fordultunk a fiúkhoz és láttuk hogy mindegyik mosolyogva integet. Vagyis...nem mindegyik.. XDD Jerry "sírva" intett... :D XDD! Beszálltunk egy kocsiba. Ott bent láttunk 3 különböző ruhákat. Értetlenül nézünk egymásra hogy vajon ez a miénk-e vagy...csak itt hagyták. Ekkor Dottie néni mondta hogy majd ha oda értünk akkor föl kell majd vennünk ezeket a ruhákat. Én már kinéztem egy tök szépet a három közül ,csak ha nem mi mondjuk meg hogy melyiket szeretnénk akkor baj van..mert tuti nem azt kapom amelyiket szeretném...-_-. Aztán nem sokkal később..elindultunk.
- Most vajon hova megyünk?-kérdi Serah
- Fogalmam sincs , de remélem nem olyan unalmas helyre mint amilyen volt az a színházas izé...-válaszok Nora mire rá nézek "mérgesen".
- Unalmas?? Mi volt abba unalmas??-értetlenkedek..Most komolyan...hogy lehet unalmasnak találni egy drámai jelenetet tele szerelmes/érzengős szavakkal!! ♥
- Szinte minden unalmas volt!!-mondja Serah mosolyogva...én nem találtam viccesnek!
Keresztbe tettem a kezem és úgy voltam..mondhatni "besértődtem.." :D. Aztán oda értünk. Mikor kiszálltam a kocsiból egy hatalmas épületet láttam magam előtt. Olyan ajtaja volt mint a mi házunk ajtaja :( (Nagyon hiányzik)!! . Aztán bementünk. Mindenki ide-oda futkározott. Ajtóból ajtóba , folyosóról folyosóra..! Biztos jó helyre jöttünk? o.O .
- Na lányok! Ez is egy olyasmi "suli" mint az a modell suli amibe ti jártok ,csak ez egy olyan suli ahol kalapokat fognak rátok adni és abban kell pózolnotok.-mondja Dottie néni...hurrráá...kalapban még jobban fogok kinézni. Semmi kedvem nem volt a pózolásokhoz és ha nem jó a kép minősége vagy nem jól álltam be , vagy nem mosolyogtam eléggé vagy épp túlságosan , akkor mindig előről kell kezdeni a pózolásokat míg jó nem lesz. -_-" Egyszerűen "IMÁDOK ITT LENNI" !! Ekkor oda futott hozzánk egy nő és lihegve mondta a legszebb mondatot amit ma csak hallhattam!! :D !!
- Sajnálom de ma elmarad a kalapfotózás! Áram szünet lett a suliban és szerintem a tiétekbe is!-mondja a nő lihegve támaszkodva Dottie néni vállán.
- Hát...akkor majd holnap vagy holnapután jövünk majd!-mondja flegmásan Dottie néni...
- Rendben , várunk titeket!-mondja a nő..
- Számítsatok ránk!!-figyelmezteti őt Dottie néni és elindulunk a kocsi fele. Beszállunk és elindulunk. Egy olyan 10 perc múlva "haza" is értünk. Ekkor már úgy este 18:00 lehetett , és általában 19:00-kor kezdődik a vacsi..! Fölmentünk a szobánkba és mind a hárman ledőltünk az ágyunkra.
- Csajok , nekem sok ez az egész egy napra!-mondja Nora
- Nekem is!-mondom...mert hát így van!!
Aztán hallottuk hogy mennünk kell vacsizni.. lementünk és kértünk kaját. Én sült krumplit kértem rántott hússal és ketchup-al. :D nyami... :D ♥ !! Nem találtuk a pasikat úgy hogy csak hárman ültünk egy asztalnál. Nem sokat ettünk mert inkább édességet ettünk volna... XDD! De persze ezt is megettük...páran.. :D ! Aztán fölmentünk. Sorjában lezuhanyoztunk és bementünk a szobába. Mindenki előszedte a dugi édességeit (chips , gumicukor , csokik , ropik , mogyik ,). Csak a chips-et tudtuk megenni meg pár gumicukrot majd mind a hárman kidőltünk. :D Ennyi!! :D ALVÁS!! :D

4. fejezet! ♥♥

Cím: Mi lehet a szüleimmel? :O

Reggel mikor felébredtem álmosan dörzsölgettem a szemem majd arra leszek figyelmes hogy felvillan a telefonom mint mikor sms-t kapok. Össze húzott szemöldökkel feloldom a telefonom és olvasni kezdem az üzenetem. Az osztálytársam Lilla anyukája üzent:
Lilla anyukája: -Szia drága Juliette! Lilla nagyon szomorú amiért elmentél és hogy őszinte legyek én sem örülök neki hogy itt hagytál miket! Nagyon hiányzol ám mindenkinek! Lilla rontott a jegyein és csak szomorkodik. Nem tudom mit csinálhatnék vele hogy jobban legyen. Szerintem csak az segítene rajta ha haza jönnél! Beszélni fogok a szüleiddel!! Puszi!
Juliette: -Nagyon jól esik hogy vannak olyanok akiknek hiányzok mert abban biztos vagyok hogy a szüleimnek nem! Erőszakkal hoztak ide , úgy hogy semmi értelme nem lenne annak hogy beszéljen vele , de nagyon szépen köszönöm! Szegény Lilla :( Ha tehetném már rég megszöktem volna! Kérem csak azt ne tegye!!! 
Az nagyon nem lenne jó ha beszélne erről a szüleimmel! Nagyon idegesek lennének rájuk. Szomorúan zárom le a mobilom és gondolkodni kezdek. Vajon mit csinálhatnék?! Utálok itt lenni!! :( Igen még mindig!! Úgy döntök hogy elmegyek a könyvtárba egyet olvasni. Attól talán lenyugszom! Megfogom a takaróm és lehúzom magamról majd belelépek a papucsomba és elindulok a ruhám fele a szekrényhez. Ekkor megszólal valaki.
- Hova-hova?-kérdi Nora
- Csak a könyvtárba olvasni!-válaszolom  
- Én is megyek! Kedvet kaptam én is!-takarózik ki és oda megy a szekrényéhez
- És mi lesz Sera-val? Nem hagyhatjuk itt!-mondom
- Nyugi! Hagyunk neki itt egy levelet!
- Hát oké!
Elő vettem a ruhámat amit fölveszek és becsuktam a szekrényt. Nora is előszedte a ruháját majd elment a fürdőbe. De mihelyst kilépett volna a szobából Dottie nénibe ütközött.
- Ti hova készültök lányok?-kérdi meglepődötten
- A könyvtárba olvasni!-válaszol Nora mert én meg sem tudtam szólalni (már megint)!
- Lányok! Ez nem egy tábor hogy kedvetekre oda mentek ahova csak akartok! Pont azért jöttem hogy mára ne számítsatok színházra és efféle jó programokra mert ma..megint fotózásban részesültök! De most nem csak egyszer hanem többször is úgy hogy... jó lenne ha felébresztenétek a barátnőtöket és lejönnétek az ebédlőbe!-mondja Dottie néni és mi meg fájdalmasan egymásra nézünk majd Sera-ra aki épp fölébredt. Nem éppen a megfelelően beszélt Dottie néniről...XDD
- Ki ment már a banya? Upsz...-néz fel hírtelen Sera és pech-ére még mindig ott állt az ajtóban Dottie néni...XDD
- Azonnal öltözzetek!!!-szól ránk mérgesen de csak Sera-t nézi...
Miután távozik Dottie néni elkezdünk röhögni. Majd Serah is öltözni kezd. Na tessék...még olvasni se tudok. Nem akarok fotózást! Megint az a sok smink a pofámra...-_- Nem hiányzik egy cseppet sem!
- Nem akarom hogy megint fotózzanak!!-dünnyög Seraphina
- Én sem!!!-flegmázok
- Én sem annyira, de végül is ki lehet bírni...-mondja Nora
Ha neki tetszik akkor nyugodtan oda ülhet én helyettem is a székbe! Pár perc múlva baktatunk a lépcsőn lefele , elmegyünk az ebédlőbe ahol meglátjuk Dottie nénit amint nézeget fényképeket. Oda megyünk hozzá és leülünk elé.
- Nézzétek lányok ezeket a képeket!-mutatja nekünk a képeket amiken nagyon szép és elegáns lányok sorakoznak föl majd lépkednek a színpadon.
- Ők is ide jártak suliba! Most híres modellek a nagy világban!-meséli nekünk
- Ezzel azt akarom mondani hogy....azt akarom hogy...ti is majd ekkora sztárok legyetek a világban mint ők! Nekem ez a munkám hogy híressé tegyelek titeket!-mondja Dottie néni egész nyugodt hangon. Mi csak bólogatunk megértően.
- Na gyertek...menjünk!-állt fel Dottie néni mi pedig követjük. El megyünk egy egészen más fotózási terembe mint múltkor. Ez most nagyobb volt és négy szék is volt amik előtt voltak kamerák. Mindenki futkozott abba a terembe. Kameráról kamerára , beszélgettek , sminkelték egymást. A "fehér fal" mögött voltak a sminkes asztalok egy csomó sminkel aminek a fele elvolt döntve és kifolyt a fele....Dottie néni oda vezetett minket egy sminkes asztalhoz ahol elkezdett beszélgetni azzal a sminkes csajjal. Utána Dottie néni azt mondta hogy induljunk kifele és forduljunk el jobbra és ott találunk majd egy ajtót és menjünk be rajta. Mi elindultunk és bementünk abba a terembe. Ott....egy csomó gyönyörű ruhával álltunk szembe. Mutaok párat más-más szemszögből:
  Persze ez csak a fele..

- Csípjetek meg!!!!-mondja Serah ábrándozva
- Nem álmodsz!!!-válaszol Nora
Ekkor oda jön egy csaj aki egy kicsivel lehet nálunk idősebb.
- Sziasztok lányok! Ti Juliette Ariana Horton , Nora Glend és Seraphina Hudson vagytok?-kérdi a csaj
- Ahha!-válaszolok
- Akkor gyertek velem! Jah én amúgy Amanda Swift vagyok!-mondja Amanda, majd lekap pár ruhát a fogasról. Vajon most lehet majd választani magunknak ruhát vagy megint csak úgy adják..
- Most szabad nekünk választani ruhát vagy te adod?-kérdi flegmán Serah
- Sajnálom, de nekem kell adom a ruhátokat! Ígérem nem valami ocsmányat!-mosolyog Amanda
- Azt megköszönném!-mondom! Hát igen...elég volt nekem az utóbbi... Nekem adott egy sötét kék koktél ruhát ami nem nézett ki nagyon szörnyen ,de azért találtam volna jobbat is! :D Serah feketét kapott aminek a nyaka teljesen fölért a nyakáig. Én az nem vettem volna föl mert rajtam borzalmasan állt volna!!! Nora pedig kapott egy fehéret ami gyönyörű volt!!! Miután készen voltunk mehettünk sminkeltetni... -_-" Megint ugyanaz a csaj sminkelt. Még mindig nem mutatkozott be. Vagy talán megjött az udvariassága?
- Jah amúgy én Donatella Parks vagyok!-mutatkozik be végre Donatella miközben a hajamat csinálja.
- Az én nevemet tudod?-kérdem forgolódva
- Nem! Megmondod?-kérdi mosolyogva
- Hát hogy ne! Juliette Ariana Horton vagyok!-mutatkozom be
- Azta milyen hosszú neved van!
- Tudom! Sajnos tisztában vagyok vele hogy a nevem nem éppen a legmegszokottabb név amit valaki is viselhet...de nekem mára már tetszik. Kisebb koromba úgy utáltam!! Mikor mindennel végeztünk Dottie néni oda jött hozzám egy harisnyával a kezében és mondta hogy vegyem fel a ruha alá. Azonnal futottam egy fülkébe és gyorsan fölvettem. Utána Dottie néni oda hívott minket magához és mondta hogy most pedig elmegyünk. Elindultunk. Bekopogtattunk és bementünk. Hatalmas volt a forgalom ott bent. Lassacskán körülnéztem és egyszer csak megláttam a fiúkat. Mármint Harry-t és David-ot. Mikor minket is észre vettek elmosolyodtak. Aztán Dottie néni kizökkentett minket az egymásra mosolygásból mert oda lökött mind hármunkat más-más kamerák elé aminek a hátulja nem éppen sima fehér színű volt mint múltkor hanem olyan mint azon a piros szőnyeges fotózásokon Hollywood-ban. Én voltam az ajtóhoz közelebbi kamerához Nora volt mellettem és Serah volt a terem legvégén. A hátam mögötti fal színe liláskékes színű virágos volt. Pont ment egy kicsit a ruhámhoz. Mondták a kamerák mögül hogy hogyan álljak be. Mondták hogy a jobb térdem legyen kicsit behajlítva és szélesen mosolyogjak. Még szerencse hogy mostam fogat...! Mikor mondták hogy "TÖKÉLETES" akkor meghallottam azt a csattanást amikor a kép készen szokott lenni. Akkor ellazultam és nagyon kíváncsi voltam a képemre. Kicsit nézegették Dottie néniék majd megengedték hogy én is szemügyre vegyem. Oda futottam és megpillantottam "csodás alakom és fejem". Mutatom:
 Szerintem ez borzalmas lett :( ! Most hogy így látom magam ebbe a ruhába...nagyon nem tetszik! Egy kis fintorgás után át mentem a lányokhoz hogy megnézhessem az ő képeit is! Az övüké tuti TÖKÉLETES!! :D Hát nem meg mondtam... :D Nora gyönyörű rajta!! :
 Olyan szép!! :D Majd mikor ő is oda jött megcsodálta csodás képét. Én pedig oda mentem Serah-hoz is. Ő is olyan szép volt!!!! :O :
 Nekik szinte minden jól áll!! :D Nekem nem igazán.. Szerintem persze! :D Miután mind a hárman elmentünk a kameráktól oda mentünk a fiúkhoz. Látszólag el voltak foglalva de nem érdekelt minket.
- Sziasztok!-köszönünk mosolyogva
- Sziasztok csajok! Régen láttunk titeket!-teszi csípőre kezét Harry és rámosolyog Norára aki szintén csak mosolyog.
- Bizony! Kezdtem unni magam!-nevet David és Seráhra fordul a tekintete aki szintén nevet.
- Mi is hiányoltunk titeket ne aggódjatok!-mondom mosolyogva...
- Akkor jó... a fotózás után lenne kedvetek sütizni?-kérdi Harry
- Hát persze!-vágjuk rá szinte egyszerre! Ha süti van a dologban nem hagyom ki!!!
Pár perc múlva Dottie néni közbeszól a beszélgetésünknek és mennünk kellett. Elköszöntünk a fiúktól de előbb...megbeszéltük hogy mikor majd ők végeznek oda jönnek a szobánk elé és bekopogtatnak. Elindultunk kifele. Dottie néni mondta hogy most már levehetjük a ruhánkat és vissza öltözhetünk és majd értesíteni fog minket arról hogy mi vár ránk ma még. Na mondom...köszönöm... ez kell nekem... a sok vakú fények meg a csili vili rucik amiknek a harmada ocsmány... -_- Na mindegy...egyszer úgy is megszököm valahogy...!! A szobánkban kimerűlve feküdtem bele az ágyamba és szerintem nem csak én. Igen...még egy kis fotózás is kimerít!!
- Mikor jönnek?-türelmetlenkedik Nora
- Fogalmam sincs!-mondom elfekve az ágyamon. Majd pár perc múlva kopogtatnak. Mind a hárman egyszerre fölhuppanunk és csak nézünk egymásra. Majd aztán újra kopognak. Nora lassan oda megy az ajtóhoz és kinyitja. Hát nem a pasik állnak ott?! Dehogy is nem!! :D
- Akkor megyünk?-kérdi Harry Norát aki csak bólogat mosolyogva. Mintha hipnotizálta volna Harry...! :D
- Na...menjünk már mert már nagyon édesség hiányom van!!-tolakodik ki az ajtón Serah
- Gyere Juliette!-hívnak ,de valahogy azt érzem hogy....én nem akarok menni! Menjenek csak! Amúgy is látszik rajtuk hogy ki kibe van bele esve :D ! Nekem ott nincs keresni valóm. De ha ezt így megmondom nekik akkor besértődnek rám és nem mennek sehova. Szóval ki kell találnom valamit.
- Fúú...srácok én szerintem most nem megyek! Pocsékul vagyok!-színlelek és fogom a hasam
- Az előbb még nem volt semmi bajod!-mondja Nora
- Tudom ,de az...az előbb volt!-válaszolom....(béna)
- Ne csináld már! Egy kis sütitől majd jobban leszel!-mondja Serah majd belém karol de én kihúzom a kezem.
- Bocsi de még a süti sem segíthet ezeken a fájdalmakon!-próbáltam olyan fejet vágni..hogy hihető legyen..
- Biztos?-kérdezte Nora
- Persze , menjetek csak!-mondom kicsi mosollyal
- Hozzunk neked valamilyen sütit?-kérdi Serah
- Nem dehogy!-mondtam
- Akkor....szia!-köszönnek mind a négyen. Örülök hogy kicsit egyesül maradhatok mert így legalább válaszolhatok az osztálytársaim e-mail-eire. Épp az utolsó üzenetet válaszoltam épp mikor lemerült a telefonom. -_-" úgy bírom mikor épp olyankor merül le mikor nagy szükség lenne rá vagy valami fontosat csináltam rajta. Föl tettem töltőre , de nem kapcsoltam vissza hanem inkább kicsit kimentem a szobából. Úgy gondoltam most nyugodtan elmehetek a könyvtárba egyedül és olvashatok egy jó kis könyvet. Elkezdtem gondolkodni hogy merre is mentünk múltkor mikor a könyvtárhoz értünk. Lementem a lépcsőn és újra csak gondolkozni kezdtem. Majd eszembe jutott hogy először bementünk egy sminkes szobába és ott lesz majd egy folyosó. Benyitottam abba a smink szobába ahol csak két csaj beszélgetett és mikor észre vettem őket természetesen bocsánatot kértem és rájuk csuktam az ajtót és megláttam a folyosót. Végig mentem majd a folyosó végén újra gondolkodtam hogy merre is menjek. Először elmentem balra hogy hátha ott lesz. De nem ott lett. Ott csak raktárak voltak. Tehát utána elmentem jobbra. Aztán már csak balra lehetett menni és igen. Tuti jó helyen járok mert azon a folyosón egyre csak sötétebb lett és végül...egy ajtó áll előttem. Benyitok! KÖNYVTÁR! Meglátok egy csomó könyvet asztalokat székekkel , egy csomó olvasó embert , és síri csend van a terembe. Beljebb mentem és elfordultam jobbra a lépcsőhöz. Fölmentem rajta és ott fönt nézegetni kezdtem a könyveket. Voltak nagyon nagyon jó könyvek. Sokáig nem tudtam választani ,de végül egy olyat választottam , aminek az volt a címe hogy: NEVER ENOUGH! Mutatom:
 Szimpatikusnak tűnt ez a könyv azért is vettem ki. Lementem és leültem az egyik asztalhoz és olvasni kezdtem. Már vagy 10 perce olvastam mikor valaki gyengéden megérintette a vállam. Meghökkenve nézek hátra és akit látok...hát...nagyon meglepődtem. Cecilia volt az. :D
- Szia Juliette!-köszön mosolyogva és leül mellém a székre.
- Szia Cecília!-köszönök meglepődötten..
- Mit olvasol?-kérdi és megnézi a könyvet
- A címe Never Enough! Jó kis könyv...-mondom
- Jó címe van!-mosolyog
- Te mit keresel itt amúgy?
- Mindig ide szoktam járni olvasni. Tegnap is voltam itt!-mondja..
- Akkor itt tudunk majd találkozni ha eljössz ide!-mondom..(egy zseni vagy Juliette...)
- Igen! Valószínű!-nevet Cecília. Aztán meghallom a nevem a hátam mögül. Dottie néni az. Sajnos mennem kell...:(
- Sajnálom de mennem kell!-mondom fanyar képpel
- Oké! Majd akkor még..találkozunk!-köszön el Cecília
- Rendben szia!-köszönök majd fölveszem a könyvet semmi megkérdezés nélkül hogy elvihetem-e vagy valami..! Csak vittem!
- Mondja Dottie néni!-mondom Dottie néninek
- Hol vannak a barátnőid?-kérdi szigorúan..(ajjajj)
- Hát...elmentek sütizni...nem szóltak magának?-kérdem meglepődve
- Sütizni? Elment az eszük?-idegeskedik..
- Én azt hittem szóltak magának!
- Na jó , gyere!-mondja szigorú hangon..Vissza mentünk a szobánkhoz ahol leültetett az ágyamra és nem engedett fölállnom míg meg nem jönnek a csajok a pasikkal...! Nem kellett sokat várnom. Pár perc múlva megjöttek nevetgélve , Serah-nak kicsit még csokis is volt az arca , Nora-nak csak a keze volt csupa süti. Össze húzott szemöldökkel , elhúzott szájjal nézek barátnőimre és a hátuk mögött lévő pasikra. Dottie néni ellenkezően nézett rájuk. Úgy mintha meg akarná fojtani őket vagy mit tudom én. Keresztbe tette két kezét és az egyik lábával kopogni kezdett a földön.
- Még is mit képzeltek magatokról?-kérdi dühösen Dottie néni , de a lányok sem , se a pasik nem tudnak egyszerre válaszolni. Mind a négy egyszerre le van sápadva...

3. fejezet ♥

Cím: Inkább SZÍNÉSZ LENNÉK!!

Reggel mikor felébredtem azt láttam hogy Nora nagyban telefonozik és mosolyog is közben. Kíváncsivá tett hogy még is min mosolyog...

- Hát te meg min mosolyogsz ilyen nagyban?-kérdem rekedt hangon az álmosság miatt...
- Áhh...csak a volt osztálytársam üzizett hogy most épp mi történik kémián...azok a kémia órák.....áááá de hiányoznak...!-sóhajt egy nagyot mosolyogva majd a telefonon pötyögni kezd. Látom neki is hiányzanak a barátai a suliból. Hát igen megtudom érteni mert nekem is nagyon!!
- Értem...járt már itt bent Dottie néni?-kérdeztem nyújtózkodva
- Ahha már volt itt bent! Mondta hogy szóljak majd neki ha mind a ketten fölébredtetek.-válaszol majd Seráh-ra néz.
- Ő aztán tud aludni....-állapítom meg..
- Hát tud...!-mosolyog Nora
Ekkor felébred Serah...rám néz álmosan majd Norára és vissza esik a feje a párnába. Nora meg én egymásra nézünk mosolyogva majd Nora oda jön az ágyamra és belesúgja a fülembe hogy: "menjünk oda és ugorjunk rá" Nekem is tetszett az ötlet és egyből fel is keltem. Oda lopakodtunk Serah ágyához majd Nora számolni kezdett az ujján hogy én is lássam. 3-ra fölhuppantunk az ágyára Serah meg oda-vissza dőlt az ágyban majd fölült és ránk kiáltott álmos hangon.
- Hagyjátok abba!!!-kiált rekedtes hangon Serah és megfogja a lábunkat mi pedig leállunk és lenézünk rá nevetve. Majd pár perc múlva ő is elkezd röhögni velünk együtt. Nagy röhögésünk közepette valaki el kezd krákogni a háttérben...Hát nem Dottie néni az? -_- oh...dehogy is nem...ferde szemmel néz minket majd leveszi a szemüvegét és csak néz. Mi meg lassan leültünk rendesen az ágyra és csak voltunk.
- Fölébresztettétek azokat , akiknek most szükség van az alvásra!-mondja mérgesen
- Többet nem teszünk ilyet!-mondja Nora
- Azt ajánlom is különben el lesztek innen tanácsolva!! De nem CSAK ezért jöttem be hogy leszidjalak titeket hanem azért is mert be szeretnék mutatni nektek valakit aki már nagyon jártas itt mindenben és most fog innen elmenni és szeretném ha titeket vezetne végig velem együtt az utatokon míg itt vagytok!-mondja Dottie néni elég komolyan...majd kinyújtja a kezét és behív valakit a szobánkba.
- Gyere be Blair!-hívja be Dottie néni a szobába a csajt aki lassan mosolyogva bejön és üdvözöl minket.
- Sziasztok!-köszön Blair mosolyogva
- Sziaa!!-köszönünk egyszerre a csajokkal
- Na mi lesz , mutatkozzatok be!!!-mondja nekünk Dottie néni. Serah kezdi...
- A nevem Seraphina Hudson!-fog vele kezet a csaj csak mosolyog...
Utána hozzám kerül a sor mert én ültem az ágyba középen...
- Én Juliette Ariana Horton vagyok!-mondom a nevem hatalmas levegővel...a csaj mosolyog
- Én pedig Nora Glend!-mutatkozik be Nora , a csaj mosolyog...xDD
- Nekem most el kell mennem egy kis időre , úgy hogy....rád bíznám a kezdőket Blair!-MOSOLYOG (!!!) Dottie néni Blairra..
- Nyugodtan, menjen csak Dottie néni!-válaszol Blair majd Dottie néni ránk néz szigorúan , és aztán kimegy. Blair mosolyogva néz ránk , mi is vissza mosolygunk , majd leül az ágyamra.
- Eddig hogy tetszik a suli?-kérdi Blair
- Nekem tetszik!-rántja meg a vállát Serah
- Nincs vele semmi bajom...-válaszol Nora
- Nekem sincs semmi bajom vele ,csak nem szerettem volna ide jönni...-mondtam őszintén..
- Mert? Kényszer volt hogy ide gyere?-kérdi Blair
- Jahm...mondhatjuk így is..-szomorkodom...még mindig hiányzik a régi suli és a régi barátok...
- Mindent értek...-fogja meg a kezem Blair megértés képen..Azt hiszem jól kijövök majd vele. Olyan kedvesnek tűnik mint Nora és Serah. Tehát nem lehet semmi bajom vele ha olyan mint a csajok.
- Mit fogunk csinálni ma?-kérdi Serah Blairt
- Ma...hát sajna nem árulhatom el...-úgy mosolyog Blair mint mikor anyától szoktam azt kérdezni hogy "mit kapok szülinapomra?"
- De most...szeretném ha gyorsan fölöltöznétek és vissza jönnétek ide a szobába hogy elmondjam nektek mit kell majd csinálnotok!-utasít miket mi pedig rohantunk a fürdőbe a ruháinkal. A fürdőben mint a hárman más-más helyiségben öltöztünk föl. Mikor végeztem az öltözéssel a tükörhöz mentem hogy megfésüljem a hajam. Ám mikor a tükörbe néztem...egy egészen más Juliettét láttam. Kicsit szebbnek éreztem magam. Megtapogattam az arcomat majd közelebb hajoltam a tükörhöz hogy kicsit közelebbről is szemügyre vegyem magam. Hát nem is tudom...kicsit tényleg mintha változtam volna.
- Te is ugyanazt látod a tükörben mint én?-kérdi Nora meglepődött hangon
- Az attól függ te mit látsz!-válaszolom
- Én azt látom hogy kicsit változtam mióta tegnap szerepeltem teljesen kicsinosítva egy kamera előtt! Vagy lehet hogy csak a fejembe szállt az a gondolat hogy majd híres és gyönyörű modell leszek ami képtelenség!-nézett el hirtelen a tükörből Nora. Igaza van! Lehet hogy én is csak ezért látom magam ma másnak. Ez hülyeség!! Ugyanaz vagyok! Ugyanolyan mint tegnap és mint tegnap előtt és azelőtt! Nem változok semmit sem!
- Nem Nora!! Te az leszel! Híres , gyönyörű modell! A kamerák már most imádnak mert nálad még működött a fekete-fehér kamera viszont nálam meg már el is romlott mihelyst oda ültem elé a székre!-mosolygok Norára hogy felvidítsam...
- Olyan hülye vagy Juliette!-mosolyog velem együtt Nora.. Nora szerintem más! Ő gyönyörű modell lesz!!! Csak úgy mint Serah! Lehet hogy valamelyikükből még énekes is lesz. Miután Serah is végzett kimentünk a fürdőből vissza a szobánkba. Ott ült még mindig az ágyamon Blair és minket várt.
- Ez már haladás a modellség felé! Viszonylag sok időt töltetek a fürdőben mint kellene!-nevet ránk Blair..mi is elmosolyodunk.. :))
- Szóval khhmm lányok!-köhhint egyet Blair -Üljetek le!-leülünk vele szemben.. - A modellkedéshez nem csak azt kell tudni hogy hogyan kell sminkelni , vagy hogy milyen ruhát vegyél fel , hogyan tartsd a fejed , mosolyogj vagy ne mosolyogj...persze ezeket is jó hogyha megtanulod ,de fontos a TARTÁS és a SZÍNÉSZKEDÉS!! A tartás az akkor kell mikor valahol fekszel majd és ott fotóznak le vagy mikor ülsz... a színészkedés meg mikor fölvonulsz a színpadon. Tehát nem szabad nagyon elnevetned magad és egyben figyelned kell arra hogy hova lépsz és hogyan. Mert ha nem figyelsz oda egy 16-10 cm-es magassarkúban hogy hogyan lépsz akkor nagyon gyorsan a zsűri karjaiba találhatod magad vagy a közönségbe ami meg nem éppen szerencsés dolog..-bólintunk hogy értettük -Tehát...ezt fogjuk ma gyakorolni ,de most elmegyünk valahova!-mondta Blair. Az egyik részét elárulta hogy mit csinálunk ma :D Azt hiszem megértettem amit mondott. Teljesen igaza van.
- Ha majd felvonulunk a színpadon , nekünk is úgy kell lépkednünk mint akiknek wc-zniük kell?-kérdezte Serah
- Ezt hogy érted?-kérdi mosolyogva Blair
- Úgy hogy ők mind úgy mennek hogy keresztbe teszik a lábukat mikor egyet lépnek!-válaszol Serah
- Megmutatnád?!-hunyorít Blair
- Persze!-mondja Serah majd föláll és elmegy egészen az erkély ajtajáig és onnan jön vissza fele hozzánk úgy mint a modellek. Teljesen ugyanazok a mozdulatok. Ide-oda rángatózik a válla miközben megy , nem is mosolyog szinte és a haja lobog , na és persze a keresztbe lépés is megvolt. Tényleg mint egy igazi modell! :D
- Na látjátok , erről beszéltem!-tapsol Blair - Így kell ezt csinálni!-mosolyog Blair
- Nahát...köszönöm!-ül vissza mellénk barátnőnk..
- Most ti jöttök!-mutat rám és Norára Blair
- Ez nekem nem fog menni!-mondja Nora feltartott kézzel
- Hát ez nekem sem!-válaszolom pesszimistán..
- De menni fog! Na..rajta!!!-állít fel minket Blair mi pedig elsétálunk unottan az erkélyig...háttal állunk nekik és egymásra nézünk Norával. Egyikünk sem mosolyog csak vettünk egy levegőt. Én próbálom felidézni hogy milyen mozdulatokat csinált az előbb Serah és megfordulok. Követ Nora is. Majd 3-ra elindulunk. Lepörög előttem Serah mozdulatai és én csinálom. Szerintem teljesen mást csináltam mint Serah... De megpróbáltam! A lábamat néztem végig hogy hova rakjam. Az rendben volt mert mindig a másik lábam elé tettem a másikat. A hajam amúgy is lobogott miközben mentem...csak a tartásommal lehetett probléma..Mikor befejeztük leültünk Blair elé.
- Majdnem tökéleset volt!-hunyorított megint Blair - Juliette neked a tartással volt bajod , Nora neked meg azzal hogy nem volt igazán "kereszt lépéses" a menésed.-mondta Blair mi pedig elgondolkoztunk igen ezt mi is éreztük hogy ezekkel lehetett a baj. Persze Serah mosolyogva dőlt hátra és elégedetten magával. :D Én is az lennék..
- Ezért is megyünk ma egy ilyen helyre ahol gyakorolhatjátok ti ketten főleg , meg persze te is gyakorolhatod még ,hogy jobban menjen.-néz ránk Blair majd Seráhra..
-Oké és mikor megyünk?-kérdi Nora
- Most!-áll fel Blair. Utána állunk fel mi is.
- Gyertek...lemegyünk a kabátokhoz. Ugye ott van a tiétek is?-fordul vissza felénk az ajtóból.
- Biztos ott van mert nincs itt miénk!-mondom reménykedve
- Akkor gyertek csak! Voltatok már a földszinten?-kérdi miközben a lépcsőn haladunk lefele.
- Csak az ebédlőbe!-mondja Nora
- Akkor majd miután vissza jöttünk bemutatok nektek mindent a földszinten!-mondja Blair mi pedig "OKÉ" és megyünk tovább. Nemsokára leértünk. Ott lent egy hatalmas pirosas színű szőnyegen baktattunk végig az kabátok fele. Néha-néha elnézegettem jobbra balra.. Jobb oldalon különféle ajtókat láttam azzal a feliratokkal hogy: "raktár" , "kalapok és egyéb kiegészítők" , meg még egy csomó minden. A bal oldalon meg a különféle büfék , konyha mellette ebédlő , lányok akik sorba állnak valamiért. Aztán hirtelen , csak azt veszem észre hogy jön felénk AZ A SRÁC!! Úgy nézem mint aki még nem látott fiút...-_-" Oda ment Blairhoz és kérdezett tőle valamit csak nem nagyon értettem hogy mit. Mikor befejezte a beszédet a srác elnézett felénk ,én a szemébe néztem majd ő is , és én hülye gyorsan elfordítottam onnan a fejem. Igen én ilyen vagyok ha zavarba jövök. Úgy hogy fogalmam sincs mennyi ideig nézhette a vállamat...XDD....Aztán egyszer csak megindult előttem Blair és kimentünk az ajtón a szabadba. Gyönyörű volt az idő!! Sütött a nap , kellemesen langyos volt az idő , a hó félig meddig olvadóban volt , a szökőkút néha-néha rám fröcskölte a vizét.. :D
- Na csajok...most pedig mindenki beszáll ebbe a gyönyörű BMW-be és mehetünk is!-mondja nekünk hátra fordulva Blair majd ő megy elsőnek a kocsiba... mi pedig hátra kerültünk. Tényleg szép volt az a kocsi ,de láttam már szebbet.
- Szerintetek hova megyünk?-kérdi Serah a jobb oldalamon...
- Szerintem színházba....ez csak egy tipp volt!-mondja Nora a bal oldalamon
- Szerintem nem színházba hanem egy divatbemutatóra!-ellenkezik Serah
- Nem , nem , nem....színházba visznek minket!-mondja továbbra is Nora
- Tévedsz Nora! Divatbemutatóra!-mondja Serah
- Színház!!
-Divatbemutató!!
- Színház!!
- Divatbemutató!!
- Színhááz!!
- Divatbemutatóó!!-kiabálnak a lányok a kocsiban én meg köztük majd megsüketülök...
- Lányok hagyjátok abba!!!-állítom le őket Blairral együtt..a lányok abba hagyják..
- Na jó..fogadjunk 4 dollárban hogy színház!-alkudozik Nora
- Benne vagyok!-tekergeti a fejét Serah majd az arcom előtt kezet ráznak..! Ezután végre csönd lett a kocsiban. Pár perc múlva behajtunk egy hatalmas épülethez aminek kívülről olyan a kinézete mint a....a....a...félek kimondani de...mint egy színháznak...-_- lesz itt akkora kalamajka a lányok között újra!! Norának volt igaza! Legalább is eddig úgy néz ki..!
- Na gyertek csajok! Megjöttünk...-mondja Blair...mi pedig kiszállunk a kocsiból.
- ÉN MEGMONDTAM HOGY SZÍÍÍNHÁZBA JÖVÜNK!!!-mosolyog elégedetten Nora
- Még nem biztos! Még nem mentünk be!!-mondja Serah
Bementünk. Egy hatalmas terembe értünk ahol mindenhol arany fogasok voltak amikre a kabátokat lehetett akasztani meg táskákat megy egyéb dolgokat.
- Üdvözöljük önöket a .....színházba!!-mondta egy kicsit idősebb nő...sajnos nem hallottam a színház nevét...xDD
- Jó napot! Szeretnénk bemenni a próbára , ugyanis mi a közeli modell suliból jöttünk , ők pedig még csak kezdők és szeretném ha tanulnának egy kis színészkedést...-mondja Blair
- Persze menjenek csak! Arra kell bemenni majd jobbra!-mutogat a háta mögötti ajtóra , mi pedig elindulunk arra. Bemegyünk majd elfordulunk jobbra és beérünk egy hatalmas terembe!!! Gyönyörű volt az a terem!!! *---*!!! Mutatom:
 Ott azon a színpadon még igaz nincs senki , de mihelyst leültünk az egyik székre ami nem messze volt a színpadtól már is elsötétült minden és egyszer csak megjelent egy Rómeó és Júliában szereplő Júlia az erkélyen...Mutatok részleteket :D IMÁDTAM!! *----* :

Annyira tetszett ez a próba!! :D Franciául énekeltek!! :D Lehet hogy igazából is azok??? o.O?! :D Nagyon tetszett az egész produkció! Én is így akarok színészkedni! Sőt..inkább színész lennék mint egy sima modell. Anyámék miért nem tudtak volna színészetire küldeni? -_-" Mikor vége lett a próbának fölálltunk (csak én tapsoltam..) és a többiek elmentek valamerre , én lemaradtam tőlük de nem voltam egyedül. Ugyanis az a csaj aki az előbb szerepelt (akit láttok a képen) ott állt mellettem nem messze és éppen ivott , elrendezte a haját stb.! Én meg vettem egy kis bátorságot és oda mentem hozzá. Megérintettem a vállát majd a csaj nagy lelkesedéssel felém fordul.
- Bocsi a zavarásért , csak nem bírtam megállni hogy meg ne szólítsalak...-igen ez egy kicsit furán hangzott ,de annyira izgatott voltam hogy beszélhettem hozzá...
- Semmi gond!-nevet a csaj
- Szóval azt akartam mondani , hogy nagyon megszeretnélek ismerni! Nagyon tetszett a próba! Ahogyan előadtad ezt az egészet...gratulálok!-ujjongtam mint egy rossz rajongó...
- Nos...ömm..köszönöm! Én is szeretnélek megismerni mert egész jó fejnek tűnsz nekem és én ezt általában észre szoktam venni az embereken..!-mosolyogva válaszol
- Jajj de jóó!!-örvendezek nagyban...
- Szóval... én Cecilia Sargue vagyok!-fog velem kezet mosolyogva
- Én pedig Juliette Ariana Horton vagyok!-mosolygok vissza
- Azta...de szép és hosszú neved van...!-dicséri a nevem...bár nem tudom miért..
- Köszönöm , de nekem egyik sem tetszik...
- Miért? Francia név a Juliette...
- Ezt tudtam...
- Én pedig Francia lány vagyok...-vallja be
- Komolyan? Na ne....-lepődöm meg.. komolyan nem néztem ki belőle..bár amilyen jól tudott énekelni franciául a színpadon , most már elhiszem...!
- Igen , igen...
- De jóó neked!!-irigykedem..
- Hát...kössz..!-mosolyog majd újra iszik
Egyszer csak meghallom a távolból hogy szól nekem Blair hogy megyünk. Én még nagyon szívesen itt maradtam volna Ceciliával , de nem lehetett.
- Nekem sajnos mennem kell!-tűröm el lassan a fülem mögé a hajam..és szomorkodom
- Hova mentek?
- Vissza a modell suliba!-mondom lehangoltan..
- Ami itt van nem messze? Hisz tök jó az a suli! Annyira járnék oda!!-irigykedik most ő..
- Jó neked hogy itt dolgozhatsz a színházban! Hidd el , tuti jobb ez a hely mint az a modell suli!-mondom...újra meghallom a nevem Blair szájából..és épp köszönni akarok de Cecilia előbb megszólal..
- Akkor szia! Majd remélem találkozunk még!-köszön
- Szia! Annak én is örülnék!!-mosolyodom el majd elindulok a kijárat fele. Vissza nézek Ceciliára , ő pedig nagyban integet nekem én meg vissza intek. Pár perc múlva már a kocsiban ülök. Úgy szeretnék színész lenni!! Megint gondolkozom azon hogy megszököm és színész leszek! De nem tehetem mert még a végén a rendőrséget és az NCIS-t is küldik utánam...! Mikor "haza" értünk körbe vezetett minket a suliba. Megmutatta részletesen hogy mi hol van. Mutatott egy csomó sminkes termet :


 Annyira szépek voltak! Azt mondta Blair hogy majd ha mi is már haladók leszünk ebben a modellségben akkor majd mi is ilyen szép termeket kapunk itt lent. Nekem a fölsővel nincs semmi bajom , mármint ott ahol múltkor sminkeltek minket. Aztán végig mentünk egy folyosón:
 Majd elfordultunk jobbra aztán balra majd végig mentünk még egy folyosón ahol egyre csak sötétebb lett. Majd aztán egy könyvtárba értünk:
 Nem is tudtam hogy van könyvtár is. Kezdem megszeretni ezt a helyet. Eldöntöttem hogy amikor csak tehetem mindig ide jövök olvasni egyet. Aztán utána vissza megyünk a szobánkba majd sorjában zuhanyzunk és belebújunk az ágyunkba. Blair elköszönt tőlünk mi meg beszélgetni kezdtünk.
- Jó volt a mai nap is!-mondja Serah
- Aham-mosolygok majd beledőlök az ágyamba
- Jah nem volt rossz...csak...
- Csak mi?-kérdem
- Csak ma nem láttuk a pasikat!-mosolyog Nora
- Ajj...majd holnap látjuk őket!-mondom
- Remélem , na JÓ ÉJT!-köszön el Nora és alszunk.. :D

2. fejezet...♥♥

  Cím: A szépség tudom hogy néha fáj....de miért ennyire? :O

Mikor felébredtem azt vettem észre hogy Nora és Seraphina a fejüket támasztják az ágyamon és engem néznek mosolyogva.

- Jó reggelt csipkerózsika!!-mondja mosolyogva Nora

- Szép jó reggelt Juliette!-mosolyog Seraphina. Olyan zavarban voltam. Nem tudtam hirtelen mit követtem el...

- Jó reggelt nektek is! Mit kövedtem el?

- Ohh...te semmit. Csak a telefonod!! Egymás után 20 db üzenet ha nem több és olyan hangosan szól a telefonod minden üzenet érkezésnél hogy felébredtünk rá és nem tudtunk vissza aludni.-mondja Seraphina

- Így van!-egyez bele Nora

- Mi? Üzenetek? Nekem?-értetlenkedem... majd fölültem az ágyamba és a kezembe vettem a telefonom. Komolyan, nem hittem el. Lehet hogy a szüleimtől kaptam. Azonnal meg is néztem mindet. Hát egy sem a szüleim voltak. Mind a suliból a barátaim irománya...na lássuk...:

*Lanaaaa*: Hogy történhetett ez hogy nem engem hívtak be? :O

*Katee!!*: Ez durva! Jól érzed ott magad?

*Bella*: Kár hogy elmentél... :(

~Beeeen~: Pedig pont be akartam vallani hogy....áá mindegy...!

*Noel~: Remélem találsz új Legjobb Barátokat... -_-"

*Jogobella...*: Most benne lehetsz a joghurtban... XD

*www.lilla+josh.com*: Hogy hagyhattál itt?? :O :'(

*Lana...:**~: Ez de CIKI!! XD

~ Britney~ : De rossz lehet most neked! Ha nem érzed jól magad..cserélhetsz velem...!

*Danitaa*: Miért mindig mindent te úszol meg?? -_-"

~Jordan~: Utánad megyek!!! :* XDD

~Christopher: Szerepelsz majd magazinokban is? :O :d

*Dana*: Miért nem lettem lány....akkor tuti én mentem volna!!

~Gabe~: Most ki segít majd a franciába?? :O :(

*Jonathanˇˇ: Mit csinálsz ott? :O

ˇˇDottieˇˇ: Nekem kellett volna bekerulnom oda!! :(

~Eric~: Sajnálom hogy elmentél! :/

*Felix~: Hááá...szívás..XD

ˇˇDan~: Minél előbb gyere vissza!! :D

_Caleb_: Nem tudsz megszökni?? :O

Most hirtelen nem tudtam rájuk válaszolni mert berontott egy olyan 40 év körüli nő hogy menjünk vele az öltözőbe és ő majd oda adja a ruháinkat amiket ma kell fölvennünk a fotózáshoz. Először még csak 2 vagy 3 kép készül rólunk és ha jók lesznek már több kép is készül rólunk. Elmentünk egy hatalmas öltöző terembe ahol rajtunk kívül senki nem volt csak a gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhák. Amik a szekrényekből lógtak ki. Tátott szájjal néztünk a sok ruhákra és szinte mindegyiket azonnal fel akartam venni. Viszont nem akartam hogy fotózzanak! Nem csak én voltam így! Nora például bele szeretett egy nagyon szép koktél ruhába viszont amikor a fotózás is szóba jött..vissza tette a ruhát a fogasra a szekrénybe. 

- Nos hölgyeim...ezek közül fogom én kiválasztani a megfelelő ruhát!-tette a kezét a mellkasára a nő...

- Mi nem is választhatunk?-kérdezte Seraphina

- Majd arra is sor kerül , de nem mostanában lesz az! Azt ki kell várni és érdemelni!-mondja a nő majd a ruhák fele néz aztán rám majd megint a ruhákra. Össze húzta a szemöldökét és úgy vett le egy koktél ruhát a szekrényből majd átnyújtotta nekem. 

- Te ezt vedd fel!-mondja méregetve a ruhát..

- Komolyan mondja?-kérdem értetlenkedve. Olyan ronda egy koktél ruha volt...ilyen rondát még nem láttam! Nem lehetett volna egy jobb ízlésű styles-t fölvenni?? 

- Igen! Ne vitatkozz hanem menj az egyik fülkébe , és VEDD FEL!!-mondja elég szigorúan úgy hogy inkább egy szót sem szóltam vissza hanem mentem az egyik fülkébe. Mikor NAGY NEHEZEN fölvettem a ruhát megnéztem magam a tükörbe és...hát...nem voltam "elájulva" magamtól. Nekem nem tetszett ez a ruha! De ki kellett mennem és megmutatnom magam. Ott kint csak a nőt találtam. Gondolom a lányok is elmentek öltözni. 

- Nagyon jó!!-nézi végig rajtam a ruhát

- Jó?-kérdek vissza fintorogva

- Igen jó! Ne ellenkezz!! Nem az a fontos hogy neked tetszen hanem hogy a többi embernek a nagy világban ha majd megkapják azt az újságot amin maga szerepel , bár az erősen kétlem hogy bármelyik újságban is szerepelni fog ha folyton csak ellenkezni fog!-kiabál mérgesen én meg csak kussolok..

- Meg értettem!-emelem föl a fejem és mosolygok gúnyosan a nőre...

- Helyes! Már csak egy tű sarkú kell és már készen is vagy!!-mondja a nő majd oda megy a cipőkhöz és keresgélni kezd. Közben a csajok kijöttek az fülkékből és látszólag Nora nagyon kényelmesen érezte magát a rózsaszín koktél ruhában amit adtak neki viszont Seraphina pont annyira nem érezte jól magát mint én...! 

- Annyira gyűlölöm ezt a ruhát!-húzogatja lefele a ruháját Seraphina és olyan arcot vág mint amikor valakinek viszket a háta...xdd! 

- Én sem érzem magam Hawaii-n ebben a ruhában...-mondom flegmán

- Nekem tervezték ezt a ruhát!!-mosolyog Nora mellettem...! Majd a nő vissza jön hozzánk , hoz nekem egy zöld tűsarkút ami még mindig jobb volt mint a ruha amit rám adott... -_-"! Az a ruha...fos zöld színű a vállán szakadt (gondolom direkt , bár ki tudja) és a ruha alja lépcsőzetesen ment lefele. Nagyon nem tetszett! Mikor fölvettem a hozzá való cipőt és többiek is ki hessegetett minket a ruhás szekrényből és mentünk végig a folyosón. A nő ment elől tehát nem tudtunk eltévedni. Mikor a nő elfordult jobbra egy terembe én elnéztem balra és újra megláttam azt a fiút akit tegnap az ebédlőben. Egy korláton támaszkodott és látszólag valamin gondolkozott. Nem tudtam elkapni a tekintetét 1 részt mert nem figyelt arra amerre én voltam , 2 részt meg Nora behúzott a kezemnél a terembe. Egy smink terembe értünk ahol épp sminkelés folyt. Idősebb lányokat sminkeltek akik mind menyasszonyi ruhát viseltek ezért nagyon vigyáztak a sminkekkel hogy nehogy olyan legyen a ruha. Aztán mikor végeztek kimentek a lányok az ajtón majd az egyik le "chh"-zött minket... -_-"
- Te csak ne "chh"-zél itt nekünk! Mi sokkal jobban fogunk szerepelni a fotókon mint te! Sőt...nem is vagy szép!!-kiállt oda neki Nora.. :D szakadtam....XDD és Seraphina is.
- Elég a röhögésből!-mondja mérges tekintettel ,de mi nem tudjuk abba hagyni a röhögést....XD az a fej...amit közbe vágott Nora....kész....!! :D
- Na , gyerünk ide!-utasít minket mi meg oda megyünk vissza folytott mosollyal és leülünk abba a fehér párnázott székbe aminek fekete támlája volt amibe még poharat is lehetett tenni. A tükör fénye nagyon vakító volt , ha belenéztem. De inkább a tükörbe néztem magamra és elcsodálkoztam azon hogy hogy lehet hogy pont én kerültem be ebbe a drága és nagyon gazdag MODELL suliba!
- Na ne szeress ennyire magadba , hanem inkább nézz a sminkes hölgy felé és hagyd magadat! Én addig kimegyek és felügyelem a folyosót!-háborog a nő... -_- elegem van belőle! Az a lány meg aki épp sminkelni akar engem csak mosolyog majd márt egyet az ecsettel a zöld szemfestékből és felém néz.
- Szóval...ti kaptátok Dottie nénit....-mosolyog a csaj és közben festi a bal szemem
- Jaa....Dotti néni?-csodálkoztam -Úgy hívják az egyik osztálytársamat!-lepődöm meg -Én nem bírom!!-mondom hátradőlve
- Hát igen....senki sem szerette akik őt kapták...-mosolyog még mindig a csaj...
- Azt meg tudom érteni!-mondom...
- De ha jobban majd megismeritek , talán majd annyira megszeretitek hogy nélküle majd sehova nem akartok menni!-mondja a csaj....ezen a mondatán nagyon meglepődtem. Őt...megszeretni?? SOHA!!
- Hát olyan velem nem fog történni!-mondtam majd megfordítottam a fejem mert következett a másik szemem.
- Majd emlékezz erre a mondatomra!-mondja a csaj a jobb fülembe aztán egyenesre fordítja a fejem.
- Most jön a gyomtalanítás...!-magyarul szemöldök szedés....!
- Mi?
-Ki kell szednem a szemöldöködet! Szép lesz meglátod! Nem fogom elrontani!-mondja majd fölveszi a szemöldök csipeszt és a szemem fölé emeli. Én hagyom magam... hát nem sokáig. A szememhez közeledve nagyon fájt , ezért felkiáltottam egy kicsit.
- Bocsánat!-emeli el a kezét a szememtől , majd folytatja
Nagyon fájt! De valahogy ki kellett bírnom ordítozás nélkül mert a suli sárkánya a folyosón randalírozik... és bármikor meghallhatja a kiáltásaimat. De nem bírom!! Olyan mintha a kis unokahúgom csipkedné folyton a...szemem. De kibírtam....
- Készen is vagy!!-nyitom ki a szemem és a tükörbe nézek. Sokat változtatott a szemöldököm formáján és....hát...tetszett! Oldalra fordultam hogy megnézzem a többieket. Nora is pont felém nézett és meglepődtünk egymáson. Szerintem Nora szebb lett/az is volt mint én!! És Seraphina is!! Aztán jött a szám majd az arcom aztán a hajam (Így csinálták a hajam!♥). A hajamat göndörre csinálta meg az a csaj. De nem nézhettem magam a tükörbe míg készen nem leszek. A hajamat is nagyon húzta az a fránya göndörítő , a rúzs nagyon zavart (mindig le akartam törölni) de majd gondolom hozzá szokok , a arcomról a púder szerintem a szemembe is ment...! Szóval kész..! Csak essünk túl a fotózáson.
- Készen is vagy!-mondja a csaj majd átpörgeti a széket amin ülök a tükör felé. Mikor megláttam magamat...nyitott szájjal néztem magam. Egy kis mosolyt is görbítettem az arcomra és úgy csodáltam magam. Most először tetszettem magamnak! Majd át néztem a többiekhez is. Ők is csak bámulták magukat.
- Köszönöm!-köszöntem meg a csajnak...
- Ez a munkám!-nevet...nem sokkal később bejön a...a...jaaa a Dotti néni! Az állára tette a kezét majd lassú léptekkel mind hármunkat végig nézett.
- Jó , nagyon jó! Na lányok , gyertek a fotózási terembe.-mondta a banya...mi pedig mint a szolgái azonnal mentünk is a terembe (Ebbe a terembe...). Mikor beléptünk OTT ÁLLT AZ A SRÁC!! Akire én nem tudok rájönni hogy honnan ismerem. Úr Isten....a kamerák mellett áll és én most előtte fogok pózolni? :O Óóóóó...könyörgöm ISTENEM menjen ki innen!!! Hát nem ment ki... ott maradt. :( Először Nora ment. Bele ült a székbe majd kicsi izgatottságot láttam rajta mikor rám nézett mosolyogva. Aztán a kamerákba nézett és a férfi aki a kamerákat igazgatta mondta neki hogy: "most ne mosolyogjon , csak legyen normálisan! Először fekete-fehér képek készülnek. Noráé olyan jó lett!!! :D Mutatom:
 Annyira jó lett ez a képe. Biztos az összes többi is ilyen jó lesz majd. Mikor végeztek a fotózással , Seraphina volt a következő. Seraphinának is mondták hogy mit csináljon. Neki jobbra kellett döntenie a fejét és egy kicsit mosolyognia kellett. Ezt is mutatom:
 Tök jóó lett ez a kép! Az enyém borzasztó lesz. Főleg hogy majd tuti nem a kamerába fogok nézni hanem annak a srácnak a szemébe.
-Ajjajj!-mondja a kamerás férfi...-Bedöglött a fekete-fehér kameránk....! Megyek és megjavítom!-mondta majd össze is szedte a kamerát és kiment az ajtón. A srác meg utána kiállt hogy ne APA várj és ő is kimegy az ajtón.
- Hát ez remek!!-néz rám Dottie néni....-Jó nem baj akkor most le színes képben fogsz szerepelni!-mondja Dottie néni és oda lök a székbe. Miért velem történik ez? :( Pont én színesbe?? :( Mondták nekem hogy emeljem meg a jobb vállamat az arcom fele és nézzek el jobbra (amerre a csajok voltak) és mosolyogjak. Így is tettem. Mutatom:
 Jó igen előtte elmentem lecserélni a ruhámat Dottie nénivel mert....mert....tovább szakadt az a zöld ocsmány ruha. Hála Istennek!! :D Miután végeztünk , vissza mentünk az öltözőszekrénybe átvettük a ruhánkat és lementünk az ebédlőbe Dottie nénivel. Sorba álltunk a kajákért.
- Nem is volt olyan vészes ez a....fotózás!-mondja Nora
- Nem hát! Én bírtam...-mondja Seraphina...
- Nektek talán jó volt mert nem titeket fotóztak színesbe!
- Ez igaz....-mondja Nora
- Ajj most mi bajod lesz tőle hogy színesben virítasz majd az egyik újság címlapján?!-nevet Seraphina
- Semmi.... azon kívül hogy borzalmas lett a képem és a virító fény miatt majd minden bőrhibám látszani fog...-duzzogok..
- Nem fog!! Nem küldik el a képet anélkül hogy meg ne szerkesszék egy kicsit előtte!!-mondja Nora
- Oké ez igaz!-mosolyodom el félig...Aztán mi jöttünk sorra. Én rántottát kértem egy pohár narancslével , aztán leültünk oda ahova tegnap este is. Ugyan azok ültek ott annál az asztalnál csak az a fiú nem ült köztünk. De próbáltam nem törődni vele hogy nincs itt , elkezdtem enni.
- Kaja után....elmegyünk egy kicsit sétálgatni ebbe a hatalmas suliba? Csak hogy...segítség nélkül is eltaláljunk oda ahova kell!-kérdi Nora. Nekem tetszett az ötlet!
- De mi lesz ha a banya meglát minket hogy csak mi mászkálunk össze vissza a suliba? És mi van ha eltévedünk és nem találunk majd vissza a szobánkba?-aggodalmaskodik Seraphina
- Ne aggódj nem fogunk eltévedni! Majd...Húzok magam után egy fonalat!-mosolyog Nora.
- Egy fonalat?-néz értetlenül Seraphina -Hát oké akkor benne vagyok!-csak ennyit hallottam a barátnőim szájából mert pont betoppant az ebédlőbe az a srác majd leült velem szembe. Rám nézett majd egy kicsit mintha gondolkodni kezdett volna ,de közben rám nézett. Talán ő is megismert vagy valami. Nem ült hozzám közel tehát annyira nem volt feltűnő hogy egymást nézzük. De közben nem vettem észre hogy Nora egyfolytában ugyanazt kérdezgeti tőlem. Csak akkor vettem észre mikor meglökte a kezem.
- Mi , mi van?-kérdeztem
- Te is benne vagy a suli járkálásba?-kérdezte Nora lassan és érthetően
- Jah , igen persze!!-mondtam....kicsit bámészkodva..igazából semmi kedvem nem volt a sétálgatáshoz ebben a hatalmas suliba , de Nora kedvéért még is belementem. Kaja után elküldtek minket aludni. De mi persze nem aludtunk. Elmentünk gyorsan egyesével zuhanyozni ,majd aztán fölvettük a pizsinket és rá egy melegítőt és végül a papucsunkat. Összekötöttem a hajam kontyba és már tényleg elindultunk. Nora ment elöl én másodiknak Seraphina meg mögöttem uccsó ként. Megyünk megyünk lassan és óvatosan osonva a folyosón végig. Mindenhol teljes a sötétség. A szobákban is a különféle termekben is.
- Menjünk be ebbe a terembe!!-mondja suttogva Seraphina. Nora meg én hátra fordulunk..
- Mit akarsz ott?-kérdezte Nora visszafojtott hangon..
- Csak meg akarom nézni hogy majd ha vala egyszer...valamikor ebbe a terembe bemegyünk , akkor már ismerjem!!-mondja Seraphina...igaza lehet! :D Osonunk , osonunk majd mikor Nora felkapcsolta a villanyt hatalmas mű babák álltak velünk szemben mi meg úgy megijedtünk hogy felsikítottunk. Az orrom előtt volt egy férfi műanyag baba és lenézett rám. Nora meg rá esett az egyikre , Seraphina meg alapból felsikított mikor meglátta azt a sok babát.
- Jézusoooom!-fogja a kezét a mellkasán Nora
- Valami olyasmi...-mondja Seraphina
- Nyugi...-lélegzek mélyeket -Ezek csak..babák!
- Most már én is látom!
- Hát ez...szar érzés volt!-mondja Seraphina
- Az! De most hogy tudjuk hogy ezek csak babák menjünk tovább!-mondja Nora és elindul hátra fele majd vissza nézett ránk.
- Na mi van nem jöttök?-tárta szét a kezét
- De , de....hát menjünk!-mondom bizonytalanul. Attól féltem hogy esetleg valaki észre fog minket venni. Mondjuk bárki észre vehet csak ne a banya! Annyira hideg volt ott hogy majd én is megdermedtem mint ezek a műanyag babák itt mellettem. Ja már tudom miért van hideg...nyitva az ablak. Gyors be is csukom...Ám mikor oda léptem az ablakhoz ami tetőablak volt ráálltam egy székre és úgy próbáltam becsukni , de ekkor benyitott valaki és rám szólt.
- Nehogy becsukd!!-kiálltja a fiú hang. Nem mertem hátra fordulni csak nagyon lassan. Mikor hátra néztem egészen , egy "tornyot" láttam magam előtt. Hatalmas volt az a fiú. És nem nem az akit én egyfolytában nézegetek. Ő egészen más volt. A haja világos barna a szeme olyan..zöldesbarnás színű , hatalmas izmai vannak , és férfias az arca tehát nem az a kisfiús. Fehér trikó volt rajta és kék farmer.
- Miért ne?-kérdi Nora mert én nem mertem megszólalni...vajon mit gondolhat mit keresünk itt...
- Mert ha becsukjátok holnapra olyan büdös lesz itt , hogy 1 hétig nem jöhet be ide senki...csak maszkba... de azok is csak tanárok lehetnek vagy én...-dicsekedik így a végére a mondatának...
- Ismét kérdem...miért?-kérdi Nora
- Mert ezek a babák szörnyen büdösek tudnak lenni!-fintorog...
- Értem...sajnáljuk...honnan tudtad hogy itt van valaki? Hisz tiszta sötét van kint és még a villany is rossz ahhoz hogy észre vehetnéd kint...-állapítom meg..Erre keresztbe teszi a kezét és fölhúzza az egyik szemöldökét majd rám néz....
- Nem ti voltatok esetleg azok akik úgy felsikítottatok??-mosolyodik el majd a többiekre néz
- Így már minden világos hogy hogy jöttél ide...-mondja Seraphina
- A nevem Harry Ston!-nyújtja a kezét Norának ő meg vissza..
- Az én nevem Nora Glend!-mutatkozik be Nora majd Harry bólogat és átmegy Seraphinához és neki is nyújtja a kezét és ő is viszonozza...
- Én Seraphina Hudson vagyok!-biccent neki Harry majd hozzám jön és nyújtja a kezét. Én is nyújtom majd mondom a nevem...
- Juliette Ariana Horton vagyok!-mosolygok...
- Oké , akkor most hogy így megismerkedtünk , ti szépen elmentek a szobátokba mert ha nem és észre vesznek minket , mind ki leszünk hajítva innen!-mondja egész nyugodt hangon , de még is ijesztően. Ekkor betoppan még egy srác... -_-...nem nem az akit én figyelek. Ő is egészen más volt!! Pont akkora mint Harry és ugyanolyan izmosak és hatalmasak. A haja sötét barna a szeme is barna. Kék pólóba volt és fekete farmerban.
- Haver te mit csinálsz itt?-idegeskedik vissza fojtott hangon a srác...majd bejön csöndesen.
- Hát hallottam hogy vannak itt bent valakik és megnéztem kik azok...-néz ránk mosolyogva Harry, majd az "új" srác is.
- Csajok...ő itt az egyik haverom...David Scott-nak hívják.-mutatja be nekünk...mi meg csak mosolygunk mint az idióták...majd Seraphina megszólal...
- Én Seraphina Hudson vagyok!-nyújtja a kezét majd kezet ráznak
- Én Nora Glend!-nyújtja kezét Nora
- Én pedig..-vettem egy levegőt a hosszú nevem kimondásához..-Juliette Ariana Horton!-én is nyújtottam kezem majd kezet ráztunk.
- Sziasztok!-mosolyog ránk David! Pár perc múlva kopogásokat hallunk kintről. Majd meg is szólal az aki kopog épp a cipőjével.
- Ki van oda fönt??-kiállt egy nő , akinek a hangja teljesen olyan volt mint....mint....
- EZ DOTTIE NÉNI!!-kiálltjuk mind az 5-en egyszerre halkan, majd én gyors lekapcsoltam a villanyt és mindenki elbújt valahova. Én egy régi smink asztal mögé rejtőztem a többiek fogalmam sincs. Aztán leáll a kopogás. Sajnos csak pár percig. Benyit. Körül néz majd oda néz ahol én voltam aztán közelít. Egy pillanatig leállt a szívverésem....mikor meg állt és elnézett más fele újra dobogni kezdett. Jól körülnézett majd aztán lassan kiment a szobából. Maga mögött halkan betette az ajtót. Hallok mocorgásokat majd meglátom a többieket a sötétben. Én is fölállok és oda megyek hozzájuk. Az ablakból bejövő kicsi fény miatt láttam hogy hol vannak. Gondoltam legalább így nem látják olyan sokáig a macis pizsimet , ha sötétbe vagyunk.
- Nekem ennyi kaland elég volt mára!-mondom suttogva a lányokhoz
- Nekem is!-mondja Seraphina
- Azt hiszem...nekem is!-mondja Nora
- Nekünk is , úgy hogy most ti vissza mentek a szobátokba és maradjatok is ott reggelig!!-mondja nekünk suttogva azt hiszem Harry...bár nem tudom.. xDD. Egyetértünk és már megyünk is az ajtó felé. Nora lassan kinyitja az ajtót , körül néz és elindul. Meg vár mindenkit míg kijönnek onnan a szobából.
- Hát akkor sziasztok lányok! Jó éjt nektek...-köszön David , majd lemegy a lépcsőn.
- Jó éjt David!!-kiálltjuk neki halkan , ő vissza int...
- Sziasztok lányok! Holnap reggel találkozunk!-mosolyog ránk Harry majd Norára néz és lemegy a lépcsőn. Mi pedig álmosan vissza ballagunk a szobánkba. Ott leültem az ágyamra és a többiek is az övükére. Egymásra mosolygunk majd röhögni kezdünk.
- Olyan jó fejek voltak!-mondja Nora mosolyogva
- Azok!-egyezem bele!!!
- Határozottan!!!!-nevet Seraphina
- Remélem holnap is látjuk őket!!-mondom... :D
- Tuti!!-nevet Seraphina még mindig... :D
- Biztos...hisz hallottátok mit mondott Harry!!??-mosolyog Nora
- Igen hallottuk!-mondjuk Sera-val. Ekkor elhatároztuk hogy most szépen aludni fogunk. Jó éjt-et kívántunk egymásnak és én legalább is elaludtam.

1. fejezet ♥

cím: Miért utálnak ennyire a szüleim?

A reggelem a megszokottan kezdődött... rántotta a reggeli és közben kakaót szürcsölgetek és anyával arról beszélgetek hogy ma milyen ruhát fogok fölvenni a suliba. Nem tudom hogy ez miért fontos neki hogy tudja. De nem kötök belé hanem egyszerűen csak annyit válaszolok: "Még nem tudom". Ennyivel be is éri. Apa meg csak a reggeli híreket bújja az újságban. Rám se figyel ha neki mondok valamit. Mindig vissza kérdez hogy : "Mi? Hogy mondtad?" Nagyon idegesítő!! De már hozzá vagyok szokva. Reggeli után irány föl a szobámba és elő bányászok valami suliba illő ruhát. Majd lemegyek , anya át vizsgálja a ruhám hogy csinos-e vagy cseréljem le azonnal és megyek spongebob-ot nézni. Imádom!! :) Néha anya is megnézi velem mikor épp nem apával kiabál hogy nem tudja elzárni a csapot rendesen... XD! Aztán tv-zés után megyek a táskámért aztán a szélfogóba öltözni. Hideg van kint nagyon tehát minden kell amire télen csak szükség lehet. 

- Kicsim öltözz fel rendesen és várj meg a kocsiba!-mondja anya

- Jól van!-kiáltom vissza és kimegyek az ajtón. Kint a kocsiba szállok gyorsan mert nagyon de nagyon hideg van kint. Nem mintha a kocsiba melegebb lenne , de legalább nem fúj be a szél. Elő kaptam a telefonom hogy előkészítsem a zene hallgatásra. Pár perc múlva anya beszállt a vezető ülésbe és elindította a kocsit.
- Fázol?-kérdi a vissza pillantóból
- Nem annyira...-mondom
- Akkor nem baj ha nem fűtök be?
- Nem...úgy is hamar oda érünk!
Aztán el is indultunk. Út közben megálltunk egy bolt előtt és anya kiszállt.
- Kérsz valamit?-kérdi
- Egy kakaós csigát!-mosolygok a csuklyám alatt...
Mikor anya bement a boltba kinéztem az ablakon és hirtelen föl ugrik az ablakba az egyik osztálytársam. Fiú....! Akkorát sikítottam hogy szerintem anya is hallotta a boltból. Mikor észhez kapok hogy ő csak a Ben akkor kicsit lenyugszom és lehúzom az ablakot.
- Te idióta úgy megijesztettél!!!-mondom halkabban
- Igen!-szorítja ökölbe a kezét aztán csak örül magának....-Pont ez volt a cél....!-mondja a kocsinak támaszkodva
- Mit csinálsz te itt?
- Hát boltba jöttem és megláttalak amint itt ülsz magányosan!-néz körül a kocsiban....
- Oké...nem kéne már a suliba lenned?
- Miért kéne?
- Mert neked ma előbb be kéne menned edzésre nem?-okoskodom...
- Fúúúú...tényleg!-gondolkodik - Bocsi ,de most rohanok szia!!-fut el a kocsitól... Igazából nem is ma lenne az edzése csak nem akartam tovább beszélgetni vele! Ennyi...! Aztán kijön anya a boltból végre. Hoz a kezében kakaós csigát és Chapyt. :) Kedvencem. Remélem nekem vette.
- Anya , a Chapy is az enyém?-kérdem előre dőlve
- Igen kicsim!
- És meg is kapom most?
- Igen kicsim!-válaszol egyhangúan majd hátra adja a kakaós csigát és az üdítőt. Aztán beindítja a kocsit.
- Köszönöm!-köszönöm meg ő meg csak mosolyog a tükörből rám. Ami azt jelenti semmiség...! Aztán nem sokára ott vagyunk a sulinál. Az udvarba hajt anya és ott kiszállok. Előre megyek anyához és elköszönök. Majd megyek be a suliba. Bent a suliban azt veszem észre először hogy az előtérben egy hatalmas karácsonyfa fogad gyönyörűen feldíszítve. Aztán fönt a plafonon is karácsonyi díszek lógnak. Aztán tovább megyek egészen az osztályig. Bent is az fogad hogy az osztálytársaim egyik része díszíti a fát.
- Sziasztok!-köszönök
- Szia Juliette!-köszön mindegyik aki csak ott van...
- Nem akartatok esetleg....megvárni?-kérdem
- De ,csak aztán még sem...-mondja Lola
- Hát oké...-mondom mosolyogva és leülök a helyemre és várom , hogy pár jó barátnőm megérkezzen. Pár perc és be is toppannak. Az egyik mellettem ül a másik mögöttem. Lilla mellettem , Bella meg mögöttem.
- Sziasztok!-köszönök és megölelem őket.
- Szia!-köszön Lilla vacogva
- Csáóó!-köszön Bella a bal vállamon. Lilla nagyon fázós típus , de most még órán is vacogott mikor radiátor mellett ül. Mondta az ofő hogy vegye fel a kabátját meg adjon neki még neki egy + pulcsit és vegye rá a kabátot , de úgy is még mindig fázott. Durva volt. Pedig annyira nem is volt már hideg az osztályteremben. A tanárnő elküldte az igazgatóiba mert ott melegebb van és hogy addig maradjon ott amíg már le tudja venni a kabátot és nem fázik. Kiengedtem magam mögül és ő már ment is az igazgatóiba. Most először megy be oda...! Óra után én meg Noel (legjobb fiú barátom) oda futottunk az igazgatói elé és ott vártuk hogy jöjjön ki Lilla.
- Mikor jön már?-kérdi Noel
- Nyugi már! Mindjárt kijön!-mondom. Egyszer csak ki jött Lilla. Tiszta lila volt a szája és össze húzta magát. A vállát a nyakához húzta és úgy jött ki.
- Lilla jól vagy?-kérdi Noel átkarolva
- Persze ssssemmi bajom!-mondja dadogva
- Nem vagyunk vakok Lilla látom hogy nem vagy jól!-karolom át a másik oldalról. Ám ekkor belépett a suliba az anyukája Lillának.
- Engedjétek el!-szólt ránk az anyja - Minden rendben van kicsim?-kérdezte aggódóan
- Persze...
- Nem baj , haza megyünk!-mondta az anyja majd oda vitte Lillát az igazgatóhoz és elkérte Lillát. Lilla félszemből vissza pillantott ránk és köszönt. Mi pedig vissza mentünk az osztályba. Nem bírom Lilla anyját ,de sosem mondtam meg neki. Talán nem is fogom. Mikor becsengettek mindenki az osztályba rohant. Köztük én is meg Noel. Az ofő már ott várt minket a padunk előtt.
- Hol van Lilla?-fordul hozzánk az ofő
- Az anyukája kikérte...-mondtam szemforgatva
- Értem....-mondja mosolyogva az ofő. Ő is tudja milyen Lilla anyukája. Egyszer köhög Lilla és már orvoshoz viszi és kikéri egy hétre a suliból. Idegesítő lehet.
- Na gyerekek...azt szeretném kérni hogy akinek van most nem sokára busza az menjen haza a nagy hóvihar miatt. Aki itt lakik nem messze a sulitól az is haza mehet természetesen. Mindenki föl sikít az örömtől majd kimennek a teremből egyenest a wc-be telefonálni az anyukájuknak/apukájuknak hogy haza mennek. Noel meg én kimentünk az udvarra és ott hívtuk fel a szüleinket.
- Az én anyám nem örült a hírnek...-mondja Noel fél mosollyal
- Hogy-hogy?
- Nem szereti ha otthon vagyok... Reggel ezért jövök mindig korábban!
- Jajj Noel...ez biztos nem így van! Szeret az anyukád!-karolom át. Igen....kicsit megsajnáltam. Ismerem Noel anyukáját és nem ilyen ahogyan Noel mondta.
- Nem tudom...mindig rossz kedve van ha otthon vagyok... De nem érdekel már. Ott az apám..-mosolyog.
- Na látod...! Nekem mennem kell a buszra...majd holnap találkozunk! Szia Noel!-köszöntem majd kimentem a buszmegállóba. Elő kotortam a zsebemből a telefonomat majd sms-t küldtem Lillának hogy nem kell aggódni a bepótolni valók miatt mert minket is haza küldtek.
Lilla: Hogy-hogy haza küldtek titeket?
Juliette: Nézz ki az ablakon ha közel vagy egyhez is az orvosi rendelőben...és megtudod
Lilla: Jah már értem..a hó miatt ugye?
Juliette: Ahhamm...IMÁDOM A HAVAT! :D
Lilla: Gondolom..na mennem kell..behívatott az orvos...XD szia!
Juliette: Szia!
Szegény csaj! Közben nekem meg is jött a buszom. Felszálltam rá. Kerestem az ülő helyeket de egyet sem találtam. Ez az én szerencsém! De nem kellett sokat utazgatnom. Csak 4 buszmegállót kellett várnom hogy haza érjek. Mikor leszálltam kiesett a fülbevalóm bele a hóba és mikor a busz kanyarodott a buszmegállóból rá ment a fülbevalómra és az...hát...szét esett. Na mondom remek. Kicsit idegesen bemegyek a házba és ott anya a konyhában süt-főz , apa kint a garázsban javítja a motort , bár nem tudom minek..!
- Szia kicsim!-köszön anya mikor hátra fordul felém. Mosoly ül az arcán szóval ő jól van!
- Szia anya!-teszem le a táskám a székre és leülök , majd a tenyerembe teszem a fejem.
- Na mi van mi történt?-kérdi anya
- Jah..semmi , csak Lilláért megint bejött az anyja , de azon kívül semmi!
- Akkor jól van..! Van valami amit meg kéne beszélnünk veled apáddal!-ül le velem szemben és rám néz komolyan. Nem volt semmilyen sejtésem hogy miről is lehetne szó..
- Oké...!-mondom vállam rángatva. Apa bejön a hátsó ajtón , rá néz anyára anya bólint neki majd apa le ül anya mellé. Annyira komolyan néztek egymásra mint mikor a maminak mondták meg hogy meg halt a papa. Már tényleg nem tudtam mire is gondoljak.
- Kislányom...-kezdi apa - Kaptunk egy levelet egy modell képző iskolából hogy behívnának téged mint modell...-itt elállt a lélegzetem...- Mit szólsz hozzá? Persze először majd csak beszélgetnek veled...-mondja apa. Nem hittem egy szavukat sem! Nem létezik hogy majd pont engem hívnak be egy MODELL ismétlem MODELL suliba!
- Ez képtelenség!!!-állok fel..
- Nem az!-adja oda anya a behívó levelemet. Izgatottan olvasom a sorokat. Jé , tényleg én állok benne...ez mégis hogy lehet?
- De honnan...vagy....mi? Most...honnan tudják ki vagyok? Honnan láttak meg engem? Ismernek ott egyáltalán?-tettem fel sorjában a kérdéseket..Csakis tévedés lehet! Nem tartom magamat szépnek! Egyszer sem én voltam a bál királynő a suliban , és már mondták is nekem nem tudom hányan hogy nem vagyok annyira szép. Nem azért ,de én sem tartom magamat szépnek! Egy modellnek minden ruha és ilyesmi kiegészítők jól állnak , de nekem nem mind.
- Anya ez valami tévedés!!
- Nem az! És... mi is szeretnénk hogy menj!-néz apára anya
- Hogy? És mi van ha én meg nem szeretnék menni mert itt érzem jól magam?!-kitör belőlem a düh...
- Sajnálom , de akkor is elviszünk!-mondja apa
- Ennyire nem szerettek?-folytogat a sírhatnék...
- Nem erről van szó..csak...ha te elmész modell suliba én leszek a leghíresebb anyuka ebben a faluban-örvendezik anya ,én meg egyre rosszabbul vagyok...
- És ha elmész...sok pénzt is kaphatunk mi meg te is!-mondja apa... Engem nem érdekelt akkor a pénz , hogy még is mennyit kapok...NEM AKAROK MENNI!! Nagyon rosszul esett ahogyan a szüleim ezeket vágták a fejemhez...más szülő azonnal vissza küldte volna a lapot ha nem akar menni a gyereke.. (gondolom)... de az én szüleim egészen mások! Soha nem jöttek el a ballagásaimra , nem dicsértek meg ha valamiből is jó jegyet kaptam csak hajtsak jobban. Egyszer még a 8 éves szülinapomon sem jöttek haza a vakációukról hanem meg hosszabbították a szünetüket... :( Pedig meg ígérték hogy itthon lesznek... Na mind1 térjünk vissza a mostani helyzetemhez. Szóval nem akarok menni és egyre csak ellenkeztem anyáékkal , míg el nem kezdtem sírni aztán föl futottam a szobámba és gondolkodni kezdtem hogy milyen jó lenne ha nekem is olyan szüleim lennének mint bárki másnak. El mentem zuhanyozni és egész este nem szóltam anyáékhoz még ha kérdeztek is valamit akkor sem! Nagyon rossz érzés volt... hogy a szüleim ilyenek! Azt hiszem sírva aludtam el...igen , tuti sírva!

                                 ~Reggel 06:30~

Egyszer csak azt éreztem mintha kocsiban ülnék mert mindig fölhuppantam ha azt éreztem hogy a kanyarból kiérünk. De azt hittem hogy csak álmodom mert szokott olyan lenni az álmaimban hogy néha érzem amit álmodok. Most is ugyan így voltam csak hogy volt egy kis félre értésem. Nem álmodtam...Tényleg kocsiban ültem! Még félálomban voltam , de annyira emlékszem hogy anya vezette a kocsit apa meg mellette az anyós ülésen ült. Vissza hunytam a szemem és mikor újra kinyitottam még mindig ugyan azt láttam amit az előbb is. Nagyon megilyedtem ezért föl keltem és előre dőltem hozzájuk...
- Még is hova visztek? Hisz még pizsibe vagyok! Nem mehetek így a suliba!-mondom kiakadva
- Igaz! Nem mehetsz pizsibe a suliba! Sem a modell suliba!!-nyújtja hátra nekem anya a hátizsákomat tele a ruháimmal. Gondolkodni kezdtem...
- Hogy jön ide a modell suli?-kérdem
- Hát oda viszünk most! Úgy hogy csinin öltözz kicsim!-mondja anya mosolyogva én meg újra kiakadok! Ugyan úgy mint tegnap este...- Jah és a táska bal zsebében találsz sminkeket is!-nevet anya...
- Ezt nem tehetitek velem!!!!!!-ráztam a fejem lassan és sírva...
- Sajna már mindegy! Na...öltözz!!-szólt rám apa...
- De...azt hittem megértettétek hogy nem akarok menni!!-sírtam...
- Mi megértettük csak...akarjuk hogy menj el és legyél nagy SZTÁR!!-mondja anya és apa. Erre nem szóltam semmit...komolyan már azon is gondolkodtam hogy kinyitom a kocsi ajtaját és kiszállok! Csak arra vártam hogy kicsit lassítson apa és kinyithatom. De csak hajtott és hajtott , egyre gyorsabban. Aztán valami olyasmin kezdtem gondolkodni hogy rá szólhatnék apára hogy áljunk meg egy benzín kúton mert nagyon kell wc-znem vagy valami ilyesmi.
- Ammm...apa! Nem állhatnánk meg egy benzínkúton?-kérdeztem...
- De igen..persze... úgy is tankolnom kell majd!-mondta apa... Hála Istennek meg tudok majd szökni. Anya úgy is bemegy a boltba én meg megyek "wc-re" meg várom míg apa is bemegy a boltba hogy fizessen , én meg elkezdtek futni...Hosszú lesz az út , de ikább mint egy modell suli! Elő veszem a bátorságom! Úgy sem lesz sötét...hisz még csak 06:50-van.
- Itt meg is állhatunk!-mondja apa és bekanyarodik a benzinkúthoz majd megáll. Anya kiszáll a kocsiból és befut a boltba. Én is kiszállom és megyek "wc-re". El bújtam a fal mögé és onnan figyeltem hogy apa mikor megy be a boltba hogy fizessen. Nem kellett túl sokat várnom mint 10 percet. Fura hogy nem találta furcsának hogy eddig vagyok "wc-n". De jobb is hogy nem. Apa bement a boltba és én vettem egy nagy levegőt körül néztem hogy hol menjek úgy hogy ne lássanak meg az ablakból. Mikor megtaláltam a megfelelő utat elkezdtem futni. Csak futottam és futottam majd egyszer csak azt hallom magam mögött hogy:
-JULETTE!!!! Tuti anya meg apa kiabált. Nem fordultam meg! Csak futottam és futottam. Egysze csak hallom hogy jön a hátam mögött egy kocsi. Nagyon meg ijedtem ezért lehúzódtam az út melletti erdőbe egy fa mögé húzódtam be a szüleim elől. De fura ezt mondani. Még SOHA nem csináltam ilyet. Aztán a kocsi meg állt. Pont ott ahol én épp bujkáltam. A fejemet a fának döntöttem és gyorsan vettem a levegőt és meg sem mertem moccanni. Aztán lépteket hallottam. Egyre jobban vert a szívem az izgulás miatt. Ha a szüleim azok akkor nagy bajban leszek...Aztán hirtelen eszembe jutott mit is csináltam az imént. Szinte mindent ott hagytam a kocsiba ami az enyém. Mert a szüleim el pakolták az összes cuccaimat egy hatalmas bőröndbe. Én meg ott hagytam és így akartam haza menni.... -_-"
- Juliette!!-hallom apa hangját... de nem válaszolok. Próbálok minél távolabb menni a hangtól ,de sajnos nagy pechemre én szerencsétlen megcsúsztam és az árokban találtam magam. Mikor fölkeltem anya állt előttem. Jó mérgesen rám nézett majd kisegített az árokból. Na...hatalmas pácban vagyok... 5 perccel később már megint a kocsiban voltam és a modell suli felé tartottunk. Mindent gondosan elrakott nekem anya. Most a szobám tiszta üres lehet...! Muszáj lesz elfogadnom hogy modell leszek :( Pedig SOHA nem akartam az lenni! Meg sem fordult a fejemben! Biztos akad az osztályomban pár olyan lány akik most nagyon irigykednének rám. Én szívesen át adnám a helyem , de nem tehetem! :(
- Mit mondtál az igazgatónak?-kérdem anyát unott hangon és neki dőlve az ablaknak...
- Az igazat!-válaszol anya kedvesebb hangon...Hurrá...ha az igazgatónak eljár a szája mindenki vagy irigykedni fog vagy cikinek fogják tartani :( Brávóóóó... :( Tök durva hogy még a karácsonyt sem otthon tartom.. :( Ez megint megindította a sírhatnékomat!
- Te meg miért sírsz ott hátul?-kérdi apa...
- Hogy mennyire borzasztó szülők vagytok!!-dünnyögöm az orrom alatt halkan...
- Értem...szóval nem szólsz hozzánk...nem baj az!-mondja apa...Ez sem esett valami jól. Ohh...miért kellett megszületnem??? Miért??? :( Az út során még 3x megálltunk ,de akkor már kicsit sötétedett és nem próbálkoztam a szökéssel hanem csak voltam a kocsiban és zenét hallgattam. Máshoz nem volt kedvem...! Anyáék vettek egy csomó finomságot az útra ,de én egyikből sem ettem. Csak ittam ,de azt is nehezen. Aztán este 20:01-kor értünk oda. Mikor kiszálltam a kocsiból egy hatalmas épület állt előttem. Az udvaron egy csomó kocsi , körülöttük lányok és néhány pasi. Húztam magam után a bőröndömet apa meg anya vitték a többi táskáimat. Apa kinyitotta nekünk az ajtót mi meg besétáltunk. Anya arcán nagy mosoly ült és csak bámulta a nagy épületet és az összes többi embernek intett és köszönt. Én meg unottan baktattam a betonon és csak azt hallottam ahogyan a bőröndöm gurul utánam a betonon. Senkire még csak rá se néztem. Aztán az ajtóhoz értünk és ott egy középkorú nő várt minket. Vállig érő szőke haja volt , szemüveggel és egy igazgatóhoz méltóan öltözött fel.
- Jó estét az új jövevénynek és a szüleinek!-fogott velünk kezet...
- Jó estét magának is!-üdvözölte nagy mosollyal anya és apa...és meg csak unottan mondtam vissza. A nő körbe vezetett minket abba a hatalmas épületbe. Megmutatta mi hol van. Egy csomó fotózós helyiség amik mögött van egy-egy sminkes asztal is tele sminkekkel. Mindenféle smink... ugyan olyan lámpás tükrökkel amik a filmekbe szoktak lenni. Volt egy hatalmas lépcső ahova fölmentünk és mikor lenéztem...ezt láttam:
 Bele gondoltam hogy én majd oda fogok leülni abba a fehér székbe...bele világít az a vakító fény a szemembe ezért majd olyan pocsék lesz a képem amitől tuti elbocsájtanak a suliból. :) Na ez egy jó terv! A nő csak magyarázott  , magyarázott miközben mentünk , de én oda sem figyeltem. Egyszerűen nem érdekelt hogy mi hol van vagy hogy mik a szabályok! Anya úgy is még 100x el papolja majd nekem a szobámba. Mikor már vagy egy fél órája gyalogolunk a hatalmas épületben végre eljutottam a szobámhoz. Anyával bementünk és letettem a táskámat az ágy mellé. Volt abban a szobában 3 darab ágy. Mutatom.
 Igaz itt csak kettő ágy látszik de a jobb oldalon lévő ágy mellett van még egy. Nagyon tetszett a szoba. Gondoltam hogy nem leszek egyedül a szobában. Leültem az ágyra és csak voltam. Anya mellém ült...
- Hát nem gyönyörű?-lelkesedik...
- De...az!-mondom unottan
- Na...mi megyünk!-csap egyet a combomra és föl állt... majd én is.
- Sziasztok!-köszöntem el anyáéktól könnyezve (nem azért mert elmennek hanem mert nem akartam itt maradni) !!!! :( Magamra csuktam az ajtót. Meg sem vártam hogy vissza köszönjenek nekem hanem inkább magamra zártam az ajtót. Le csúsztam az ajtón és bőgni kezdtem. Nagyon érzékeny egy lelkem van! Sajnos!! Ma már nem is tudom mennyiszer neki álltam sírni. Aztán valaki a hátamnak csapta az ajtót és bejött a szobámba. Egy velem egykorú lány jött be vagy lehet hogy egy kicsit idősebb. Derékig érő barna göndör haja van és csinin öltözködött.
- Jajj kérlek ne haragudj! Nem akartam!-teszi a szája elé a kezét majd fölsegít
- Semmi baj!-szippantok egyet
- Te sírsz? Ennyire fájt? Jajj ne haragudj!-esedezik a bocsánatomért
- Nem dehogy! Nem azért sírok...
- Jah...akkor megnyugodtam! Meg tudhatom miért? Hátha segíthetek!
- Ebben nem tud senki segíteni!!!-szipogok...
- Sajnálom...de had....-ekkor benyitott megint valaki. Ő is egy csaj volt. Húzta maga után a hatalmas kék színű bőröndjét majd köszönt mikor észre vett minket. Derékig érő világos barna haja van és kékeszöld szemek. Modell alkat.
- Sziasztok!-köszön majd oda tolja a bőröndjét az egyik ágyhoz.
- Szia!
- Szia!-köszönök szememtörölgetve...majd föl állok a földről a másik csajjal együtt.
- Ti is most jöttetek?-kérdi az "új" csaj
- Ahham!-válaszol a másik csaj (XDD) és oda megy az ágyához majd elkezd pakolni.
- Nora Glend vagyok!-nyújtja a kezét
- Én meg Juliette Ariana Horton!-fogom meg a kezét és megrázzuk a másikét majd mosolyogni kezd.
- Én pedig Seraphina Hudson!-nyújtja nekem a kezét majd Norának a másik csaj. Kedves lánynak tűnnek. Mind a ketten. Érzem hogy nagyon jóban leszünk ,de még így is haza akarok menni. Semmi kedvem kamerák előtt pózolni egész életemben. :( De ha már itt vagyok...és még nem akarok meghalni...túl kell élnem valahogy.
- Ohh...jut eszembe...az a szőke nő aki körbe vezetett minket meg gondolom titeket is..azt mondta hogy menjünk le az alaksorba mert vacsora idő!-mondja Nora. Nagy kedvem volt kimennem innen és ott lent nyomorogni a tömegben hogy kajához jussak. De...éhes voltam úgy hogy mind a hárman kimentünk az ajtón és Nora vezetésével lementünk az alaksorba. Lent nem volt szétszóródva senki hanem mindenki normálisan sorba állt a kajálda előtt és várta a kajáját amit kért. Szerencsére semmi nem került pénzbe. Látszik hogy gazdag suli. Mi is sorba álltunk.
- Hogy tudtad megjegyezni hogy hol van az alaksor?-kérdem Norát
- Úgy hogy oda figyeltem arra a nőre...!-válaszolt
Mikor mi kerültünk sorra , először Nora kért és mikor megkapta mellém állt és megvárta míg mi is megkapjuk a kajánkat. Én kértem rántott húst krumplival és savanyúval majd megvártuk Seraphinát és föl akartunk menni a szobánkba , de vissza kiabáltak minket. Jól van na azt hittük lehet...! Vissza fordultunk és leültünk egy asztalhoz. Volt annál az asztalnál 3 fiú és az egyik annyira ismerős volt hogy le sem vettem róla a szemem mert rá akartam jönni ki is lehet az. Aztán Nora csettintett egyet az ujjával a szemem előtt és én meg elkaptam a fejem a fiúról.
- Ne bámuld már ennyire!!-mosolyogva suttogja nekem Nora
- Ohh...nagyon feltűnő volt?-tűrtem zavartan a fülem mögé a hajam....(rossz szokásom)
- Egy kicsit!-mondja Seraphina :) Én meg csak mosolygok és enni kezdek. Aztán mikor befejeztük az evést fölmentünk a szobánkba és ledőltünk az ágyra.
- STIPP STOPP A FÜRDŐ!!!-kiálltja Seraphina és már megy is a pizsiével együtt. Ez az egy dolog amit kivett eddig a táskájából.
- Tudod merre van?-kérdi Nora mosolyogva
- Nem!!-kiálltja vissza Seraphina mire mi elröhögjük magunkat majd Nora Seraphina után megy és megmutatja neki a fürdőt. Én meg egyedül maradtam és annyira fáradt voltam hogy nem bírtam tovább és lecsuktam a szemeimet majd ennyi...nem bírtam kinyitni.