2. fejezet...♥♥

  Cím: A szépség tudom hogy néha fáj....de miért ennyire? :O

Mikor felébredtem azt vettem észre hogy Nora és Seraphina a fejüket támasztják az ágyamon és engem néznek mosolyogva.

- Jó reggelt csipkerózsika!!-mondja mosolyogva Nora

- Szép jó reggelt Juliette!-mosolyog Seraphina. Olyan zavarban voltam. Nem tudtam hirtelen mit követtem el...

- Jó reggelt nektek is! Mit kövedtem el?

- Ohh...te semmit. Csak a telefonod!! Egymás után 20 db üzenet ha nem több és olyan hangosan szól a telefonod minden üzenet érkezésnél hogy felébredtünk rá és nem tudtunk vissza aludni.-mondja Seraphina

- Így van!-egyez bele Nora

- Mi? Üzenetek? Nekem?-értetlenkedem... majd fölültem az ágyamba és a kezembe vettem a telefonom. Komolyan, nem hittem el. Lehet hogy a szüleimtől kaptam. Azonnal meg is néztem mindet. Hát egy sem a szüleim voltak. Mind a suliból a barátaim irománya...na lássuk...:

*Lanaaaa*: Hogy történhetett ez hogy nem engem hívtak be? :O

*Katee!!*: Ez durva! Jól érzed ott magad?

*Bella*: Kár hogy elmentél... :(

~Beeeen~: Pedig pont be akartam vallani hogy....áá mindegy...!

*Noel~: Remélem találsz új Legjobb Barátokat... -_-"

*Jogobella...*: Most benne lehetsz a joghurtban... XD

*www.lilla+josh.com*: Hogy hagyhattál itt?? :O :'(

*Lana...:**~: Ez de CIKI!! XD

~ Britney~ : De rossz lehet most neked! Ha nem érzed jól magad..cserélhetsz velem...!

*Danitaa*: Miért mindig mindent te úszol meg?? -_-"

~Jordan~: Utánad megyek!!! :* XDD

~Christopher: Szerepelsz majd magazinokban is? :O :d

*Dana*: Miért nem lettem lány....akkor tuti én mentem volna!!

~Gabe~: Most ki segít majd a franciába?? :O :(

*Jonathanˇˇ: Mit csinálsz ott? :O

ˇˇDottieˇˇ: Nekem kellett volna bekerulnom oda!! :(

~Eric~: Sajnálom hogy elmentél! :/

*Felix~: Hááá...szívás..XD

ˇˇDan~: Minél előbb gyere vissza!! :D

_Caleb_: Nem tudsz megszökni?? :O

Most hirtelen nem tudtam rájuk válaszolni mert berontott egy olyan 40 év körüli nő hogy menjünk vele az öltözőbe és ő majd oda adja a ruháinkat amiket ma kell fölvennünk a fotózáshoz. Először még csak 2 vagy 3 kép készül rólunk és ha jók lesznek már több kép is készül rólunk. Elmentünk egy hatalmas öltöző terembe ahol rajtunk kívül senki nem volt csak a gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhák. Amik a szekrényekből lógtak ki. Tátott szájjal néztünk a sok ruhákra és szinte mindegyiket azonnal fel akartam venni. Viszont nem akartam hogy fotózzanak! Nem csak én voltam így! Nora például bele szeretett egy nagyon szép koktél ruhába viszont amikor a fotózás is szóba jött..vissza tette a ruhát a fogasra a szekrénybe. 

- Nos hölgyeim...ezek közül fogom én kiválasztani a megfelelő ruhát!-tette a kezét a mellkasára a nő...

- Mi nem is választhatunk?-kérdezte Seraphina

- Majd arra is sor kerül , de nem mostanában lesz az! Azt ki kell várni és érdemelni!-mondja a nő majd a ruhák fele néz aztán rám majd megint a ruhákra. Össze húzta a szemöldökét és úgy vett le egy koktél ruhát a szekrényből majd átnyújtotta nekem. 

- Te ezt vedd fel!-mondja méregetve a ruhát..

- Komolyan mondja?-kérdem értetlenkedve. Olyan ronda egy koktél ruha volt...ilyen rondát még nem láttam! Nem lehetett volna egy jobb ízlésű styles-t fölvenni?? 

- Igen! Ne vitatkozz hanem menj az egyik fülkébe , és VEDD FEL!!-mondja elég szigorúan úgy hogy inkább egy szót sem szóltam vissza hanem mentem az egyik fülkébe. Mikor NAGY NEHEZEN fölvettem a ruhát megnéztem magam a tükörbe és...hát...nem voltam "elájulva" magamtól. Nekem nem tetszett ez a ruha! De ki kellett mennem és megmutatnom magam. Ott kint csak a nőt találtam. Gondolom a lányok is elmentek öltözni. 

- Nagyon jó!!-nézi végig rajtam a ruhát

- Jó?-kérdek vissza fintorogva

- Igen jó! Ne ellenkezz!! Nem az a fontos hogy neked tetszen hanem hogy a többi embernek a nagy világban ha majd megkapják azt az újságot amin maga szerepel , bár az erősen kétlem hogy bármelyik újságban is szerepelni fog ha folyton csak ellenkezni fog!-kiabál mérgesen én meg csak kussolok..

- Meg értettem!-emelem föl a fejem és mosolygok gúnyosan a nőre...

- Helyes! Már csak egy tű sarkú kell és már készen is vagy!!-mondja a nő majd oda megy a cipőkhöz és keresgélni kezd. Közben a csajok kijöttek az fülkékből és látszólag Nora nagyon kényelmesen érezte magát a rózsaszín koktél ruhában amit adtak neki viszont Seraphina pont annyira nem érezte jól magát mint én...! 

- Annyira gyűlölöm ezt a ruhát!-húzogatja lefele a ruháját Seraphina és olyan arcot vág mint amikor valakinek viszket a háta...xdd! 

- Én sem érzem magam Hawaii-n ebben a ruhában...-mondom flegmán

- Nekem tervezték ezt a ruhát!!-mosolyog Nora mellettem...! Majd a nő vissza jön hozzánk , hoz nekem egy zöld tűsarkút ami még mindig jobb volt mint a ruha amit rám adott... -_-"! Az a ruha...fos zöld színű a vállán szakadt (gondolom direkt , bár ki tudja) és a ruha alja lépcsőzetesen ment lefele. Nagyon nem tetszett! Mikor fölvettem a hozzá való cipőt és többiek is ki hessegetett minket a ruhás szekrényből és mentünk végig a folyosón. A nő ment elől tehát nem tudtunk eltévedni. Mikor a nő elfordult jobbra egy terembe én elnéztem balra és újra megláttam azt a fiút akit tegnap az ebédlőben. Egy korláton támaszkodott és látszólag valamin gondolkozott. Nem tudtam elkapni a tekintetét 1 részt mert nem figyelt arra amerre én voltam , 2 részt meg Nora behúzott a kezemnél a terembe. Egy smink terembe értünk ahol épp sminkelés folyt. Idősebb lányokat sminkeltek akik mind menyasszonyi ruhát viseltek ezért nagyon vigyáztak a sminkekkel hogy nehogy olyan legyen a ruha. Aztán mikor végeztek kimentek a lányok az ajtón majd az egyik le "chh"-zött minket... -_-"
- Te csak ne "chh"-zél itt nekünk! Mi sokkal jobban fogunk szerepelni a fotókon mint te! Sőt...nem is vagy szép!!-kiállt oda neki Nora.. :D szakadtam....XDD és Seraphina is.
- Elég a röhögésből!-mondja mérges tekintettel ,de mi nem tudjuk abba hagyni a röhögést....XD az a fej...amit közbe vágott Nora....kész....!! :D
- Na , gyerünk ide!-utasít minket mi meg oda megyünk vissza folytott mosollyal és leülünk abba a fehér párnázott székbe aminek fekete támlája volt amibe még poharat is lehetett tenni. A tükör fénye nagyon vakító volt , ha belenéztem. De inkább a tükörbe néztem magamra és elcsodálkoztam azon hogy hogy lehet hogy pont én kerültem be ebbe a drága és nagyon gazdag MODELL suliba!
- Na ne szeress ennyire magadba , hanem inkább nézz a sminkes hölgy felé és hagyd magadat! Én addig kimegyek és felügyelem a folyosót!-háborog a nő... -_- elegem van belőle! Az a lány meg aki épp sminkelni akar engem csak mosolyog majd márt egyet az ecsettel a zöld szemfestékből és felém néz.
- Szóval...ti kaptátok Dottie nénit....-mosolyog a csaj és közben festi a bal szemem
- Jaa....Dotti néni?-csodálkoztam -Úgy hívják az egyik osztálytársamat!-lepődöm meg -Én nem bírom!!-mondom hátradőlve
- Hát igen....senki sem szerette akik őt kapták...-mosolyog még mindig a csaj...
- Azt meg tudom érteni!-mondom...
- De ha jobban majd megismeritek , talán majd annyira megszeretitek hogy nélküle majd sehova nem akartok menni!-mondja a csaj....ezen a mondatán nagyon meglepődtem. Őt...megszeretni?? SOHA!!
- Hát olyan velem nem fog történni!-mondtam majd megfordítottam a fejem mert következett a másik szemem.
- Majd emlékezz erre a mondatomra!-mondja a csaj a jobb fülembe aztán egyenesre fordítja a fejem.
- Most jön a gyomtalanítás...!-magyarul szemöldök szedés....!
- Mi?
-Ki kell szednem a szemöldöködet! Szép lesz meglátod! Nem fogom elrontani!-mondja majd fölveszi a szemöldök csipeszt és a szemem fölé emeli. Én hagyom magam... hát nem sokáig. A szememhez közeledve nagyon fájt , ezért felkiáltottam egy kicsit.
- Bocsánat!-emeli el a kezét a szememtől , majd folytatja
Nagyon fájt! De valahogy ki kellett bírnom ordítozás nélkül mert a suli sárkánya a folyosón randalírozik... és bármikor meghallhatja a kiáltásaimat. De nem bírom!! Olyan mintha a kis unokahúgom csipkedné folyton a...szemem. De kibírtam....
- Készen is vagy!!-nyitom ki a szemem és a tükörbe nézek. Sokat változtatott a szemöldököm formáján és....hát...tetszett! Oldalra fordultam hogy megnézzem a többieket. Nora is pont felém nézett és meglepődtünk egymáson. Szerintem Nora szebb lett/az is volt mint én!! És Seraphina is!! Aztán jött a szám majd az arcom aztán a hajam (Így csinálták a hajam!♥). A hajamat göndörre csinálta meg az a csaj. De nem nézhettem magam a tükörbe míg készen nem leszek. A hajamat is nagyon húzta az a fránya göndörítő , a rúzs nagyon zavart (mindig le akartam törölni) de majd gondolom hozzá szokok , a arcomról a púder szerintem a szemembe is ment...! Szóval kész..! Csak essünk túl a fotózáson.
- Készen is vagy!-mondja a csaj majd átpörgeti a széket amin ülök a tükör felé. Mikor megláttam magamat...nyitott szájjal néztem magam. Egy kis mosolyt is görbítettem az arcomra és úgy csodáltam magam. Most először tetszettem magamnak! Majd át néztem a többiekhez is. Ők is csak bámulták magukat.
- Köszönöm!-köszöntem meg a csajnak...
- Ez a munkám!-nevet...nem sokkal később bejön a...a...jaaa a Dotti néni! Az állára tette a kezét majd lassú léptekkel mind hármunkat végig nézett.
- Jó , nagyon jó! Na lányok , gyertek a fotózási terembe.-mondta a banya...mi pedig mint a szolgái azonnal mentünk is a terembe (Ebbe a terembe...). Mikor beléptünk OTT ÁLLT AZ A SRÁC!! Akire én nem tudok rájönni hogy honnan ismerem. Úr Isten....a kamerák mellett áll és én most előtte fogok pózolni? :O Óóóóó...könyörgöm ISTENEM menjen ki innen!!! Hát nem ment ki... ott maradt. :( Először Nora ment. Bele ült a székbe majd kicsi izgatottságot láttam rajta mikor rám nézett mosolyogva. Aztán a kamerákba nézett és a férfi aki a kamerákat igazgatta mondta neki hogy: "most ne mosolyogjon , csak legyen normálisan! Először fekete-fehér képek készülnek. Noráé olyan jó lett!!! :D Mutatom:
 Annyira jó lett ez a képe. Biztos az összes többi is ilyen jó lesz majd. Mikor végeztek a fotózással , Seraphina volt a következő. Seraphinának is mondták hogy mit csináljon. Neki jobbra kellett döntenie a fejét és egy kicsit mosolyognia kellett. Ezt is mutatom:
 Tök jóó lett ez a kép! Az enyém borzasztó lesz. Főleg hogy majd tuti nem a kamerába fogok nézni hanem annak a srácnak a szemébe.
-Ajjajj!-mondja a kamerás férfi...-Bedöglött a fekete-fehér kameránk....! Megyek és megjavítom!-mondta majd össze is szedte a kamerát és kiment az ajtón. A srác meg utána kiállt hogy ne APA várj és ő is kimegy az ajtón.
- Hát ez remek!!-néz rám Dottie néni....-Jó nem baj akkor most le színes képben fogsz szerepelni!-mondja Dottie néni és oda lök a székbe. Miért velem történik ez? :( Pont én színesbe?? :( Mondták nekem hogy emeljem meg a jobb vállamat az arcom fele és nézzek el jobbra (amerre a csajok voltak) és mosolyogjak. Így is tettem. Mutatom:
 Jó igen előtte elmentem lecserélni a ruhámat Dottie nénivel mert....mert....tovább szakadt az a zöld ocsmány ruha. Hála Istennek!! :D Miután végeztünk , vissza mentünk az öltözőszekrénybe átvettük a ruhánkat és lementünk az ebédlőbe Dottie nénivel. Sorba álltunk a kajákért.
- Nem is volt olyan vészes ez a....fotózás!-mondja Nora
- Nem hát! Én bírtam...-mondja Seraphina...
- Nektek talán jó volt mert nem titeket fotóztak színesbe!
- Ez igaz....-mondja Nora
- Ajj most mi bajod lesz tőle hogy színesben virítasz majd az egyik újság címlapján?!-nevet Seraphina
- Semmi.... azon kívül hogy borzalmas lett a képem és a virító fény miatt majd minden bőrhibám látszani fog...-duzzogok..
- Nem fog!! Nem küldik el a képet anélkül hogy meg ne szerkesszék egy kicsit előtte!!-mondja Nora
- Oké ez igaz!-mosolyodom el félig...Aztán mi jöttünk sorra. Én rántottát kértem egy pohár narancslével , aztán leültünk oda ahova tegnap este is. Ugyan azok ültek ott annál az asztalnál csak az a fiú nem ült köztünk. De próbáltam nem törődni vele hogy nincs itt , elkezdtem enni.
- Kaja után....elmegyünk egy kicsit sétálgatni ebbe a hatalmas suliba? Csak hogy...segítség nélkül is eltaláljunk oda ahova kell!-kérdi Nora. Nekem tetszett az ötlet!
- De mi lesz ha a banya meglát minket hogy csak mi mászkálunk össze vissza a suliba? És mi van ha eltévedünk és nem találunk majd vissza a szobánkba?-aggodalmaskodik Seraphina
- Ne aggódj nem fogunk eltévedni! Majd...Húzok magam után egy fonalat!-mosolyog Nora.
- Egy fonalat?-néz értetlenül Seraphina -Hát oké akkor benne vagyok!-csak ennyit hallottam a barátnőim szájából mert pont betoppant az ebédlőbe az a srác majd leült velem szembe. Rám nézett majd egy kicsit mintha gondolkodni kezdett volna ,de közben rám nézett. Talán ő is megismert vagy valami. Nem ült hozzám közel tehát annyira nem volt feltűnő hogy egymást nézzük. De közben nem vettem észre hogy Nora egyfolytában ugyanazt kérdezgeti tőlem. Csak akkor vettem észre mikor meglökte a kezem.
- Mi , mi van?-kérdeztem
- Te is benne vagy a suli járkálásba?-kérdezte Nora lassan és érthetően
- Jah , igen persze!!-mondtam....kicsit bámészkodva..igazából semmi kedvem nem volt a sétálgatáshoz ebben a hatalmas suliba , de Nora kedvéért még is belementem. Kaja után elküldtek minket aludni. De mi persze nem aludtunk. Elmentünk gyorsan egyesével zuhanyozni ,majd aztán fölvettük a pizsinket és rá egy melegítőt és végül a papucsunkat. Összekötöttem a hajam kontyba és már tényleg elindultunk. Nora ment elöl én másodiknak Seraphina meg mögöttem uccsó ként. Megyünk megyünk lassan és óvatosan osonva a folyosón végig. Mindenhol teljes a sötétség. A szobákban is a különféle termekben is.
- Menjünk be ebbe a terembe!!-mondja suttogva Seraphina. Nora meg én hátra fordulunk..
- Mit akarsz ott?-kérdezte Nora visszafojtott hangon..
- Csak meg akarom nézni hogy majd ha vala egyszer...valamikor ebbe a terembe bemegyünk , akkor már ismerjem!!-mondja Seraphina...igaza lehet! :D Osonunk , osonunk majd mikor Nora felkapcsolta a villanyt hatalmas mű babák álltak velünk szemben mi meg úgy megijedtünk hogy felsikítottunk. Az orrom előtt volt egy férfi műanyag baba és lenézett rám. Nora meg rá esett az egyikre , Seraphina meg alapból felsikított mikor meglátta azt a sok babát.
- Jézusoooom!-fogja a kezét a mellkasán Nora
- Valami olyasmi...-mondja Seraphina
- Nyugi...-lélegzek mélyeket -Ezek csak..babák!
- Most már én is látom!
- Hát ez...szar érzés volt!-mondja Seraphina
- Az! De most hogy tudjuk hogy ezek csak babák menjünk tovább!-mondja Nora és elindul hátra fele majd vissza nézett ránk.
- Na mi van nem jöttök?-tárta szét a kezét
- De , de....hát menjünk!-mondom bizonytalanul. Attól féltem hogy esetleg valaki észre fog minket venni. Mondjuk bárki észre vehet csak ne a banya! Annyira hideg volt ott hogy majd én is megdermedtem mint ezek a műanyag babák itt mellettem. Ja már tudom miért van hideg...nyitva az ablak. Gyors be is csukom...Ám mikor oda léptem az ablakhoz ami tetőablak volt ráálltam egy székre és úgy próbáltam becsukni , de ekkor benyitott valaki és rám szólt.
- Nehogy becsukd!!-kiálltja a fiú hang. Nem mertem hátra fordulni csak nagyon lassan. Mikor hátra néztem egészen , egy "tornyot" láttam magam előtt. Hatalmas volt az a fiú. És nem nem az akit én egyfolytában nézegetek. Ő egészen más volt. A haja világos barna a szeme olyan..zöldesbarnás színű , hatalmas izmai vannak , és férfias az arca tehát nem az a kisfiús. Fehér trikó volt rajta és kék farmer.
- Miért ne?-kérdi Nora mert én nem mertem megszólalni...vajon mit gondolhat mit keresünk itt...
- Mert ha becsukjátok holnapra olyan büdös lesz itt , hogy 1 hétig nem jöhet be ide senki...csak maszkba... de azok is csak tanárok lehetnek vagy én...-dicsekedik így a végére a mondatának...
- Ismét kérdem...miért?-kérdi Nora
- Mert ezek a babák szörnyen büdösek tudnak lenni!-fintorog...
- Értem...sajnáljuk...honnan tudtad hogy itt van valaki? Hisz tiszta sötét van kint és még a villany is rossz ahhoz hogy észre vehetnéd kint...-állapítom meg..Erre keresztbe teszi a kezét és fölhúzza az egyik szemöldökét majd rám néz....
- Nem ti voltatok esetleg azok akik úgy felsikítottatok??-mosolyodik el majd a többiekre néz
- Így már minden világos hogy hogy jöttél ide...-mondja Seraphina
- A nevem Harry Ston!-nyújtja a kezét Norának ő meg vissza..
- Az én nevem Nora Glend!-mutatkozik be Nora majd Harry bólogat és átmegy Seraphinához és neki is nyújtja a kezét és ő is viszonozza...
- Én Seraphina Hudson vagyok!-biccent neki Harry majd hozzám jön és nyújtja a kezét. Én is nyújtom majd mondom a nevem...
- Juliette Ariana Horton vagyok!-mosolygok...
- Oké , akkor most hogy így megismerkedtünk , ti szépen elmentek a szobátokba mert ha nem és észre vesznek minket , mind ki leszünk hajítva innen!-mondja egész nyugodt hangon , de még is ijesztően. Ekkor betoppan még egy srác... -_-...nem nem az akit én figyelek. Ő is egészen más volt!! Pont akkora mint Harry és ugyanolyan izmosak és hatalmasak. A haja sötét barna a szeme is barna. Kék pólóba volt és fekete farmerban.
- Haver te mit csinálsz itt?-idegeskedik vissza fojtott hangon a srác...majd bejön csöndesen.
- Hát hallottam hogy vannak itt bent valakik és megnéztem kik azok...-néz ránk mosolyogva Harry, majd az "új" srác is.
- Csajok...ő itt az egyik haverom...David Scott-nak hívják.-mutatja be nekünk...mi meg csak mosolygunk mint az idióták...majd Seraphina megszólal...
- Én Seraphina Hudson vagyok!-nyújtja a kezét majd kezet ráznak
- Én Nora Glend!-nyújtja kezét Nora
- Én pedig..-vettem egy levegőt a hosszú nevem kimondásához..-Juliette Ariana Horton!-én is nyújtottam kezem majd kezet ráztunk.
- Sziasztok!-mosolyog ránk David! Pár perc múlva kopogásokat hallunk kintről. Majd meg is szólal az aki kopog épp a cipőjével.
- Ki van oda fönt??-kiállt egy nő , akinek a hangja teljesen olyan volt mint....mint....
- EZ DOTTIE NÉNI!!-kiálltjuk mind az 5-en egyszerre halkan, majd én gyors lekapcsoltam a villanyt és mindenki elbújt valahova. Én egy régi smink asztal mögé rejtőztem a többiek fogalmam sincs. Aztán leáll a kopogás. Sajnos csak pár percig. Benyit. Körül néz majd oda néz ahol én voltam aztán közelít. Egy pillanatig leállt a szívverésem....mikor meg állt és elnézett más fele újra dobogni kezdett. Jól körülnézett majd aztán lassan kiment a szobából. Maga mögött halkan betette az ajtót. Hallok mocorgásokat majd meglátom a többieket a sötétben. Én is fölállok és oda megyek hozzájuk. Az ablakból bejövő kicsi fény miatt láttam hogy hol vannak. Gondoltam legalább így nem látják olyan sokáig a macis pizsimet , ha sötétbe vagyunk.
- Nekem ennyi kaland elég volt mára!-mondom suttogva a lányokhoz
- Nekem is!-mondja Seraphina
- Azt hiszem...nekem is!-mondja Nora
- Nekünk is , úgy hogy most ti vissza mentek a szobátokba és maradjatok is ott reggelig!!-mondja nekünk suttogva azt hiszem Harry...bár nem tudom.. xDD. Egyetértünk és már megyünk is az ajtó felé. Nora lassan kinyitja az ajtót , körül néz és elindul. Meg vár mindenkit míg kijönnek onnan a szobából.
- Hát akkor sziasztok lányok! Jó éjt nektek...-köszön David , majd lemegy a lépcsőn.
- Jó éjt David!!-kiálltjuk neki halkan , ő vissza int...
- Sziasztok lányok! Holnap reggel találkozunk!-mosolyog ránk Harry majd Norára néz és lemegy a lépcsőn. Mi pedig álmosan vissza ballagunk a szobánkba. Ott leültem az ágyamra és a többiek is az övükére. Egymásra mosolygunk majd röhögni kezdünk.
- Olyan jó fejek voltak!-mondja Nora mosolyogva
- Azok!-egyezem bele!!!
- Határozottan!!!!-nevet Seraphina
- Remélem holnap is látjuk őket!!-mondom... :D
- Tuti!!-nevet Seraphina még mindig... :D
- Biztos...hisz hallottátok mit mondott Harry!!??-mosolyog Nora
- Igen hallottuk!-mondjuk Sera-val. Ekkor elhatároztuk hogy most szépen aludni fogunk. Jó éjt-et kívántunk egymásnak és én legalább is elaludtam.

1. fejezet ♥

cím: Miért utálnak ennyire a szüleim?

A reggelem a megszokottan kezdődött... rántotta a reggeli és közben kakaót szürcsölgetek és anyával arról beszélgetek hogy ma milyen ruhát fogok fölvenni a suliba. Nem tudom hogy ez miért fontos neki hogy tudja. De nem kötök belé hanem egyszerűen csak annyit válaszolok: "Még nem tudom". Ennyivel be is éri. Apa meg csak a reggeli híreket bújja az újságban. Rám se figyel ha neki mondok valamit. Mindig vissza kérdez hogy : "Mi? Hogy mondtad?" Nagyon idegesítő!! De már hozzá vagyok szokva. Reggeli után irány föl a szobámba és elő bányászok valami suliba illő ruhát. Majd lemegyek , anya át vizsgálja a ruhám hogy csinos-e vagy cseréljem le azonnal és megyek spongebob-ot nézni. Imádom!! :) Néha anya is megnézi velem mikor épp nem apával kiabál hogy nem tudja elzárni a csapot rendesen... XD! Aztán tv-zés után megyek a táskámért aztán a szélfogóba öltözni. Hideg van kint nagyon tehát minden kell amire télen csak szükség lehet. 

- Kicsim öltözz fel rendesen és várj meg a kocsiba!-mondja anya

- Jól van!-kiáltom vissza és kimegyek az ajtón. Kint a kocsiba szállok gyorsan mert nagyon de nagyon hideg van kint. Nem mintha a kocsiba melegebb lenne , de legalább nem fúj be a szél. Elő kaptam a telefonom hogy előkészítsem a zene hallgatásra. Pár perc múlva anya beszállt a vezető ülésbe és elindította a kocsit.
- Fázol?-kérdi a vissza pillantóból
- Nem annyira...-mondom
- Akkor nem baj ha nem fűtök be?
- Nem...úgy is hamar oda érünk!
Aztán el is indultunk. Út közben megálltunk egy bolt előtt és anya kiszállt.
- Kérsz valamit?-kérdi
- Egy kakaós csigát!-mosolygok a csuklyám alatt...
Mikor anya bement a boltba kinéztem az ablakon és hirtelen föl ugrik az ablakba az egyik osztálytársam. Fiú....! Akkorát sikítottam hogy szerintem anya is hallotta a boltból. Mikor észhez kapok hogy ő csak a Ben akkor kicsit lenyugszom és lehúzom az ablakot.
- Te idióta úgy megijesztettél!!!-mondom halkabban
- Igen!-szorítja ökölbe a kezét aztán csak örül magának....-Pont ez volt a cél....!-mondja a kocsinak támaszkodva
- Mit csinálsz te itt?
- Hát boltba jöttem és megláttalak amint itt ülsz magányosan!-néz körül a kocsiban....
- Oké...nem kéne már a suliba lenned?
- Miért kéne?
- Mert neked ma előbb be kéne menned edzésre nem?-okoskodom...
- Fúúúú...tényleg!-gondolkodik - Bocsi ,de most rohanok szia!!-fut el a kocsitól... Igazából nem is ma lenne az edzése csak nem akartam tovább beszélgetni vele! Ennyi...! Aztán kijön anya a boltból végre. Hoz a kezében kakaós csigát és Chapyt. :) Kedvencem. Remélem nekem vette.
- Anya , a Chapy is az enyém?-kérdem előre dőlve
- Igen kicsim!
- És meg is kapom most?
- Igen kicsim!-válaszol egyhangúan majd hátra adja a kakaós csigát és az üdítőt. Aztán beindítja a kocsit.
- Köszönöm!-köszönöm meg ő meg csak mosolyog a tükörből rám. Ami azt jelenti semmiség...! Aztán nem sokára ott vagyunk a sulinál. Az udvarba hajt anya és ott kiszállok. Előre megyek anyához és elköszönök. Majd megyek be a suliba. Bent a suliban azt veszem észre először hogy az előtérben egy hatalmas karácsonyfa fogad gyönyörűen feldíszítve. Aztán fönt a plafonon is karácsonyi díszek lógnak. Aztán tovább megyek egészen az osztályig. Bent is az fogad hogy az osztálytársaim egyik része díszíti a fát.
- Sziasztok!-köszönök
- Szia Juliette!-köszön mindegyik aki csak ott van...
- Nem akartatok esetleg....megvárni?-kérdem
- De ,csak aztán még sem...-mondja Lola
- Hát oké...-mondom mosolyogva és leülök a helyemre és várom , hogy pár jó barátnőm megérkezzen. Pár perc és be is toppannak. Az egyik mellettem ül a másik mögöttem. Lilla mellettem , Bella meg mögöttem.
- Sziasztok!-köszönök és megölelem őket.
- Szia!-köszön Lilla vacogva
- Csáóó!-köszön Bella a bal vállamon. Lilla nagyon fázós típus , de most még órán is vacogott mikor radiátor mellett ül. Mondta az ofő hogy vegye fel a kabátját meg adjon neki még neki egy + pulcsit és vegye rá a kabátot , de úgy is még mindig fázott. Durva volt. Pedig annyira nem is volt már hideg az osztályteremben. A tanárnő elküldte az igazgatóiba mert ott melegebb van és hogy addig maradjon ott amíg már le tudja venni a kabátot és nem fázik. Kiengedtem magam mögül és ő már ment is az igazgatóiba. Most először megy be oda...! Óra után én meg Noel (legjobb fiú barátom) oda futottunk az igazgatói elé és ott vártuk hogy jöjjön ki Lilla.
- Mikor jön már?-kérdi Noel
- Nyugi már! Mindjárt kijön!-mondom. Egyszer csak ki jött Lilla. Tiszta lila volt a szája és össze húzta magát. A vállát a nyakához húzta és úgy jött ki.
- Lilla jól vagy?-kérdi Noel átkarolva
- Persze ssssemmi bajom!-mondja dadogva
- Nem vagyunk vakok Lilla látom hogy nem vagy jól!-karolom át a másik oldalról. Ám ekkor belépett a suliba az anyukája Lillának.
- Engedjétek el!-szólt ránk az anyja - Minden rendben van kicsim?-kérdezte aggódóan
- Persze...
- Nem baj , haza megyünk!-mondta az anyja majd oda vitte Lillát az igazgatóhoz és elkérte Lillát. Lilla félszemből vissza pillantott ránk és köszönt. Mi pedig vissza mentünk az osztályba. Nem bírom Lilla anyját ,de sosem mondtam meg neki. Talán nem is fogom. Mikor becsengettek mindenki az osztályba rohant. Köztük én is meg Noel. Az ofő már ott várt minket a padunk előtt.
- Hol van Lilla?-fordul hozzánk az ofő
- Az anyukája kikérte...-mondtam szemforgatva
- Értem....-mondja mosolyogva az ofő. Ő is tudja milyen Lilla anyukája. Egyszer köhög Lilla és már orvoshoz viszi és kikéri egy hétre a suliból. Idegesítő lehet.
- Na gyerekek...azt szeretném kérni hogy akinek van most nem sokára busza az menjen haza a nagy hóvihar miatt. Aki itt lakik nem messze a sulitól az is haza mehet természetesen. Mindenki föl sikít az örömtől majd kimennek a teremből egyenest a wc-be telefonálni az anyukájuknak/apukájuknak hogy haza mennek. Noel meg én kimentünk az udvarra és ott hívtuk fel a szüleinket.
- Az én anyám nem örült a hírnek...-mondja Noel fél mosollyal
- Hogy-hogy?
- Nem szereti ha otthon vagyok... Reggel ezért jövök mindig korábban!
- Jajj Noel...ez biztos nem így van! Szeret az anyukád!-karolom át. Igen....kicsit megsajnáltam. Ismerem Noel anyukáját és nem ilyen ahogyan Noel mondta.
- Nem tudom...mindig rossz kedve van ha otthon vagyok... De nem érdekel már. Ott az apám..-mosolyog.
- Na látod...! Nekem mennem kell a buszra...majd holnap találkozunk! Szia Noel!-köszöntem majd kimentem a buszmegállóba. Elő kotortam a zsebemből a telefonomat majd sms-t küldtem Lillának hogy nem kell aggódni a bepótolni valók miatt mert minket is haza küldtek.
Lilla: Hogy-hogy haza küldtek titeket?
Juliette: Nézz ki az ablakon ha közel vagy egyhez is az orvosi rendelőben...és megtudod
Lilla: Jah már értem..a hó miatt ugye?
Juliette: Ahhamm...IMÁDOM A HAVAT! :D
Lilla: Gondolom..na mennem kell..behívatott az orvos...XD szia!
Juliette: Szia!
Szegény csaj! Közben nekem meg is jött a buszom. Felszálltam rá. Kerestem az ülő helyeket de egyet sem találtam. Ez az én szerencsém! De nem kellett sokat utazgatnom. Csak 4 buszmegállót kellett várnom hogy haza érjek. Mikor leszálltam kiesett a fülbevalóm bele a hóba és mikor a busz kanyarodott a buszmegállóból rá ment a fülbevalómra és az...hát...szét esett. Na mondom remek. Kicsit idegesen bemegyek a házba és ott anya a konyhában süt-főz , apa kint a garázsban javítja a motort , bár nem tudom minek..!
- Szia kicsim!-köszön anya mikor hátra fordul felém. Mosoly ül az arcán szóval ő jól van!
- Szia anya!-teszem le a táskám a székre és leülök , majd a tenyerembe teszem a fejem.
- Na mi van mi történt?-kérdi anya
- Jah..semmi , csak Lilláért megint bejött az anyja , de azon kívül semmi!
- Akkor jól van..! Van valami amit meg kéne beszélnünk veled apáddal!-ül le velem szemben és rám néz komolyan. Nem volt semmilyen sejtésem hogy miről is lehetne szó..
- Oké...!-mondom vállam rángatva. Apa bejön a hátsó ajtón , rá néz anyára anya bólint neki majd apa le ül anya mellé. Annyira komolyan néztek egymásra mint mikor a maminak mondták meg hogy meg halt a papa. Már tényleg nem tudtam mire is gondoljak.
- Kislányom...-kezdi apa - Kaptunk egy levelet egy modell képző iskolából hogy behívnának téged mint modell...-itt elállt a lélegzetem...- Mit szólsz hozzá? Persze először majd csak beszélgetnek veled...-mondja apa. Nem hittem egy szavukat sem! Nem létezik hogy majd pont engem hívnak be egy MODELL ismétlem MODELL suliba!
- Ez képtelenség!!!-állok fel..
- Nem az!-adja oda anya a behívó levelemet. Izgatottan olvasom a sorokat. Jé , tényleg én állok benne...ez mégis hogy lehet?
- De honnan...vagy....mi? Most...honnan tudják ki vagyok? Honnan láttak meg engem? Ismernek ott egyáltalán?-tettem fel sorjában a kérdéseket..Csakis tévedés lehet! Nem tartom magamat szépnek! Egyszer sem én voltam a bál királynő a suliban , és már mondták is nekem nem tudom hányan hogy nem vagyok annyira szép. Nem azért ,de én sem tartom magamat szépnek! Egy modellnek minden ruha és ilyesmi kiegészítők jól állnak , de nekem nem mind.
- Anya ez valami tévedés!!
- Nem az! És... mi is szeretnénk hogy menj!-néz apára anya
- Hogy? És mi van ha én meg nem szeretnék menni mert itt érzem jól magam?!-kitör belőlem a düh...
- Sajnálom , de akkor is elviszünk!-mondja apa
- Ennyire nem szerettek?-folytogat a sírhatnék...
- Nem erről van szó..csak...ha te elmész modell suliba én leszek a leghíresebb anyuka ebben a faluban-örvendezik anya ,én meg egyre rosszabbul vagyok...
- És ha elmész...sok pénzt is kaphatunk mi meg te is!-mondja apa... Engem nem érdekelt akkor a pénz , hogy még is mennyit kapok...NEM AKAROK MENNI!! Nagyon rosszul esett ahogyan a szüleim ezeket vágták a fejemhez...más szülő azonnal vissza küldte volna a lapot ha nem akar menni a gyereke.. (gondolom)... de az én szüleim egészen mások! Soha nem jöttek el a ballagásaimra , nem dicsértek meg ha valamiből is jó jegyet kaptam csak hajtsak jobban. Egyszer még a 8 éves szülinapomon sem jöttek haza a vakációukról hanem meg hosszabbították a szünetüket... :( Pedig meg ígérték hogy itthon lesznek... Na mind1 térjünk vissza a mostani helyzetemhez. Szóval nem akarok menni és egyre csak ellenkeztem anyáékkal , míg el nem kezdtem sírni aztán föl futottam a szobámba és gondolkodni kezdtem hogy milyen jó lenne ha nekem is olyan szüleim lennének mint bárki másnak. El mentem zuhanyozni és egész este nem szóltam anyáékhoz még ha kérdeztek is valamit akkor sem! Nagyon rossz érzés volt... hogy a szüleim ilyenek! Azt hiszem sírva aludtam el...igen , tuti sírva!

                                 ~Reggel 06:30~

Egyszer csak azt éreztem mintha kocsiban ülnék mert mindig fölhuppantam ha azt éreztem hogy a kanyarból kiérünk. De azt hittem hogy csak álmodom mert szokott olyan lenni az álmaimban hogy néha érzem amit álmodok. Most is ugyan így voltam csak hogy volt egy kis félre értésem. Nem álmodtam...Tényleg kocsiban ültem! Még félálomban voltam , de annyira emlékszem hogy anya vezette a kocsit apa meg mellette az anyós ülésen ült. Vissza hunytam a szemem és mikor újra kinyitottam még mindig ugyan azt láttam amit az előbb is. Nagyon megilyedtem ezért föl keltem és előre dőltem hozzájuk...
- Még is hova visztek? Hisz még pizsibe vagyok! Nem mehetek így a suliba!-mondom kiakadva
- Igaz! Nem mehetsz pizsibe a suliba! Sem a modell suliba!!-nyújtja hátra nekem anya a hátizsákomat tele a ruháimmal. Gondolkodni kezdtem...
- Hogy jön ide a modell suli?-kérdem
- Hát oda viszünk most! Úgy hogy csinin öltözz kicsim!-mondja anya mosolyogva én meg újra kiakadok! Ugyan úgy mint tegnap este...- Jah és a táska bal zsebében találsz sminkeket is!-nevet anya...
- Ezt nem tehetitek velem!!!!!!-ráztam a fejem lassan és sírva...
- Sajna már mindegy! Na...öltözz!!-szólt rám apa...
- De...azt hittem megértettétek hogy nem akarok menni!!-sírtam...
- Mi megértettük csak...akarjuk hogy menj el és legyél nagy SZTÁR!!-mondja anya és apa. Erre nem szóltam semmit...komolyan már azon is gondolkodtam hogy kinyitom a kocsi ajtaját és kiszállok! Csak arra vártam hogy kicsit lassítson apa és kinyithatom. De csak hajtott és hajtott , egyre gyorsabban. Aztán valami olyasmin kezdtem gondolkodni hogy rá szólhatnék apára hogy áljunk meg egy benzín kúton mert nagyon kell wc-znem vagy valami ilyesmi.
- Ammm...apa! Nem állhatnánk meg egy benzínkúton?-kérdeztem...
- De igen..persze... úgy is tankolnom kell majd!-mondta apa... Hála Istennek meg tudok majd szökni. Anya úgy is bemegy a boltba én meg megyek "wc-re" meg várom míg apa is bemegy a boltba hogy fizessen , én meg elkezdtek futni...Hosszú lesz az út , de ikább mint egy modell suli! Elő veszem a bátorságom! Úgy sem lesz sötét...hisz még csak 06:50-van.
- Itt meg is állhatunk!-mondja apa és bekanyarodik a benzinkúthoz majd megáll. Anya kiszáll a kocsiból és befut a boltba. Én is kiszállom és megyek "wc-re". El bújtam a fal mögé és onnan figyeltem hogy apa mikor megy be a boltba hogy fizessen. Nem kellett túl sokat várnom mint 10 percet. Fura hogy nem találta furcsának hogy eddig vagyok "wc-n". De jobb is hogy nem. Apa bement a boltba és én vettem egy nagy levegőt körül néztem hogy hol menjek úgy hogy ne lássanak meg az ablakból. Mikor megtaláltam a megfelelő utat elkezdtem futni. Csak futottam és futottam majd egyszer csak azt hallom magam mögött hogy:
-JULETTE!!!! Tuti anya meg apa kiabált. Nem fordultam meg! Csak futottam és futottam. Egysze csak hallom hogy jön a hátam mögött egy kocsi. Nagyon meg ijedtem ezért lehúzódtam az út melletti erdőbe egy fa mögé húzódtam be a szüleim elől. De fura ezt mondani. Még SOHA nem csináltam ilyet. Aztán a kocsi meg állt. Pont ott ahol én épp bujkáltam. A fejemet a fának döntöttem és gyorsan vettem a levegőt és meg sem mertem moccanni. Aztán lépteket hallottam. Egyre jobban vert a szívem az izgulás miatt. Ha a szüleim azok akkor nagy bajban leszek...Aztán hirtelen eszembe jutott mit is csináltam az imént. Szinte mindent ott hagytam a kocsiba ami az enyém. Mert a szüleim el pakolták az összes cuccaimat egy hatalmas bőröndbe. Én meg ott hagytam és így akartam haza menni.... -_-"
- Juliette!!-hallom apa hangját... de nem válaszolok. Próbálok minél távolabb menni a hangtól ,de sajnos nagy pechemre én szerencsétlen megcsúsztam és az árokban találtam magam. Mikor fölkeltem anya állt előttem. Jó mérgesen rám nézett majd kisegített az árokból. Na...hatalmas pácban vagyok... 5 perccel később már megint a kocsiban voltam és a modell suli felé tartottunk. Mindent gondosan elrakott nekem anya. Most a szobám tiszta üres lehet...! Muszáj lesz elfogadnom hogy modell leszek :( Pedig SOHA nem akartam az lenni! Meg sem fordult a fejemben! Biztos akad az osztályomban pár olyan lány akik most nagyon irigykednének rám. Én szívesen át adnám a helyem , de nem tehetem! :(
- Mit mondtál az igazgatónak?-kérdem anyát unott hangon és neki dőlve az ablaknak...
- Az igazat!-válaszol anya kedvesebb hangon...Hurrá...ha az igazgatónak eljár a szája mindenki vagy irigykedni fog vagy cikinek fogják tartani :( Brávóóóó... :( Tök durva hogy még a karácsonyt sem otthon tartom.. :( Ez megint megindította a sírhatnékomat!
- Te meg miért sírsz ott hátul?-kérdi apa...
- Hogy mennyire borzasztó szülők vagytok!!-dünnyögöm az orrom alatt halkan...
- Értem...szóval nem szólsz hozzánk...nem baj az!-mondja apa...Ez sem esett valami jól. Ohh...miért kellett megszületnem??? Miért??? :( Az út során még 3x megálltunk ,de akkor már kicsit sötétedett és nem próbálkoztam a szökéssel hanem csak voltam a kocsiban és zenét hallgattam. Máshoz nem volt kedvem...! Anyáék vettek egy csomó finomságot az útra ,de én egyikből sem ettem. Csak ittam ,de azt is nehezen. Aztán este 20:01-kor értünk oda. Mikor kiszálltam a kocsiból egy hatalmas épület állt előttem. Az udvaron egy csomó kocsi , körülöttük lányok és néhány pasi. Húztam magam után a bőröndömet apa meg anya vitték a többi táskáimat. Apa kinyitotta nekünk az ajtót mi meg besétáltunk. Anya arcán nagy mosoly ült és csak bámulta a nagy épületet és az összes többi embernek intett és köszönt. Én meg unottan baktattam a betonon és csak azt hallottam ahogyan a bőröndöm gurul utánam a betonon. Senkire még csak rá se néztem. Aztán az ajtóhoz értünk és ott egy középkorú nő várt minket. Vállig érő szőke haja volt , szemüveggel és egy igazgatóhoz méltóan öltözött fel.
- Jó estét az új jövevénynek és a szüleinek!-fogott velünk kezet...
- Jó estét magának is!-üdvözölte nagy mosollyal anya és apa...és meg csak unottan mondtam vissza. A nő körbe vezetett minket abba a hatalmas épületbe. Megmutatta mi hol van. Egy csomó fotózós helyiség amik mögött van egy-egy sminkes asztal is tele sminkekkel. Mindenféle smink... ugyan olyan lámpás tükrökkel amik a filmekbe szoktak lenni. Volt egy hatalmas lépcső ahova fölmentünk és mikor lenéztem...ezt láttam:
 Bele gondoltam hogy én majd oda fogok leülni abba a fehér székbe...bele világít az a vakító fény a szemembe ezért majd olyan pocsék lesz a képem amitől tuti elbocsájtanak a suliból. :) Na ez egy jó terv! A nő csak magyarázott  , magyarázott miközben mentünk , de én oda sem figyeltem. Egyszerűen nem érdekelt hogy mi hol van vagy hogy mik a szabályok! Anya úgy is még 100x el papolja majd nekem a szobámba. Mikor már vagy egy fél órája gyalogolunk a hatalmas épületben végre eljutottam a szobámhoz. Anyával bementünk és letettem a táskámat az ágy mellé. Volt abban a szobában 3 darab ágy. Mutatom.
 Igaz itt csak kettő ágy látszik de a jobb oldalon lévő ágy mellett van még egy. Nagyon tetszett a szoba. Gondoltam hogy nem leszek egyedül a szobában. Leültem az ágyra és csak voltam. Anya mellém ült...
- Hát nem gyönyörű?-lelkesedik...
- De...az!-mondom unottan
- Na...mi megyünk!-csap egyet a combomra és föl állt... majd én is.
- Sziasztok!-köszöntem el anyáéktól könnyezve (nem azért mert elmennek hanem mert nem akartam itt maradni) !!!! :( Magamra csuktam az ajtót. Meg sem vártam hogy vissza köszönjenek nekem hanem inkább magamra zártam az ajtót. Le csúsztam az ajtón és bőgni kezdtem. Nagyon érzékeny egy lelkem van! Sajnos!! Ma már nem is tudom mennyiszer neki álltam sírni. Aztán valaki a hátamnak csapta az ajtót és bejött a szobámba. Egy velem egykorú lány jött be vagy lehet hogy egy kicsit idősebb. Derékig érő barna göndör haja van és csinin öltözködött.
- Jajj kérlek ne haragudj! Nem akartam!-teszi a szája elé a kezét majd fölsegít
- Semmi baj!-szippantok egyet
- Te sírsz? Ennyire fájt? Jajj ne haragudj!-esedezik a bocsánatomért
- Nem dehogy! Nem azért sírok...
- Jah...akkor megnyugodtam! Meg tudhatom miért? Hátha segíthetek!
- Ebben nem tud senki segíteni!!!-szipogok...
- Sajnálom...de had....-ekkor benyitott megint valaki. Ő is egy csaj volt. Húzta maga után a hatalmas kék színű bőröndjét majd köszönt mikor észre vett minket. Derékig érő világos barna haja van és kékeszöld szemek. Modell alkat.
- Sziasztok!-köszön majd oda tolja a bőröndjét az egyik ágyhoz.
- Szia!
- Szia!-köszönök szememtörölgetve...majd föl állok a földről a másik csajjal együtt.
- Ti is most jöttetek?-kérdi az "új" csaj
- Ahham!-válaszol a másik csaj (XDD) és oda megy az ágyához majd elkezd pakolni.
- Nora Glend vagyok!-nyújtja a kezét
- Én meg Juliette Ariana Horton!-fogom meg a kezét és megrázzuk a másikét majd mosolyogni kezd.
- Én pedig Seraphina Hudson!-nyújtja nekem a kezét majd Norának a másik csaj. Kedves lánynak tűnnek. Mind a ketten. Érzem hogy nagyon jóban leszünk ,de még így is haza akarok menni. Semmi kedvem kamerák előtt pózolni egész életemben. :( De ha már itt vagyok...és még nem akarok meghalni...túl kell élnem valahogy.
- Ohh...jut eszembe...az a szőke nő aki körbe vezetett minket meg gondolom titeket is..azt mondta hogy menjünk le az alaksorba mert vacsora idő!-mondja Nora. Nagy kedvem volt kimennem innen és ott lent nyomorogni a tömegben hogy kajához jussak. De...éhes voltam úgy hogy mind a hárman kimentünk az ajtón és Nora vezetésével lementünk az alaksorba. Lent nem volt szétszóródva senki hanem mindenki normálisan sorba állt a kajálda előtt és várta a kajáját amit kért. Szerencsére semmi nem került pénzbe. Látszik hogy gazdag suli. Mi is sorba álltunk.
- Hogy tudtad megjegyezni hogy hol van az alaksor?-kérdem Norát
- Úgy hogy oda figyeltem arra a nőre...!-válaszolt
Mikor mi kerültünk sorra , először Nora kért és mikor megkapta mellém állt és megvárta míg mi is megkapjuk a kajánkat. Én kértem rántott húst krumplival és savanyúval majd megvártuk Seraphinát és föl akartunk menni a szobánkba , de vissza kiabáltak minket. Jól van na azt hittük lehet...! Vissza fordultunk és leültünk egy asztalhoz. Volt annál az asztalnál 3 fiú és az egyik annyira ismerős volt hogy le sem vettem róla a szemem mert rá akartam jönni ki is lehet az. Aztán Nora csettintett egyet az ujjával a szemem előtt és én meg elkaptam a fejem a fiúról.
- Ne bámuld már ennyire!!-mosolyogva suttogja nekem Nora
- Ohh...nagyon feltűnő volt?-tűrtem zavartan a fülem mögé a hajam....(rossz szokásom)
- Egy kicsit!-mondja Seraphina :) Én meg csak mosolygok és enni kezdek. Aztán mikor befejeztük az evést fölmentünk a szobánkba és ledőltünk az ágyra.
- STIPP STOPP A FÜRDŐ!!!-kiálltja Seraphina és már megy is a pizsiével együtt. Ez az egy dolog amit kivett eddig a táskájából.
- Tudod merre van?-kérdi Nora mosolyogva
- Nem!!-kiálltja vissza Seraphina mire mi elröhögjük magunkat majd Nora Seraphina után megy és megmutatja neki a fürdőt. Én meg egyedül maradtam és annyira fáradt voltam hogy nem bírtam tovább és lecsuktam a szemeimet majd ennyi...nem bírtam kinyitni.