1. fejezet ♥

cím: Miért utálnak ennyire a szüleim?

A reggelem a megszokottan kezdődött... rántotta a reggeli és közben kakaót szürcsölgetek és anyával arról beszélgetek hogy ma milyen ruhát fogok fölvenni a suliba. Nem tudom hogy ez miért fontos neki hogy tudja. De nem kötök belé hanem egyszerűen csak annyit válaszolok: "Még nem tudom". Ennyivel be is éri. Apa meg csak a reggeli híreket bújja az újságban. Rám se figyel ha neki mondok valamit. Mindig vissza kérdez hogy : "Mi? Hogy mondtad?" Nagyon idegesítő!! De már hozzá vagyok szokva. Reggeli után irány föl a szobámba és elő bányászok valami suliba illő ruhát. Majd lemegyek , anya át vizsgálja a ruhám hogy csinos-e vagy cseréljem le azonnal és megyek spongebob-ot nézni. Imádom!! :) Néha anya is megnézi velem mikor épp nem apával kiabál hogy nem tudja elzárni a csapot rendesen... XD! Aztán tv-zés után megyek a táskámért aztán a szélfogóba öltözni. Hideg van kint nagyon tehát minden kell amire télen csak szükség lehet. 

- Kicsim öltözz fel rendesen és várj meg a kocsiba!-mondja anya

- Jól van!-kiáltom vissza és kimegyek az ajtón. Kint a kocsiba szállok gyorsan mert nagyon de nagyon hideg van kint. Nem mintha a kocsiba melegebb lenne , de legalább nem fúj be a szél. Elő kaptam a telefonom hogy előkészítsem a zene hallgatásra. Pár perc múlva anya beszállt a vezető ülésbe és elindította a kocsit.
- Fázol?-kérdi a vissza pillantóból
- Nem annyira...-mondom
- Akkor nem baj ha nem fűtök be?
- Nem...úgy is hamar oda érünk!
Aztán el is indultunk. Út közben megálltunk egy bolt előtt és anya kiszállt.
- Kérsz valamit?-kérdi
- Egy kakaós csigát!-mosolygok a csuklyám alatt...
Mikor anya bement a boltba kinéztem az ablakon és hirtelen föl ugrik az ablakba az egyik osztálytársam. Fiú....! Akkorát sikítottam hogy szerintem anya is hallotta a boltból. Mikor észhez kapok hogy ő csak a Ben akkor kicsit lenyugszom és lehúzom az ablakot.
- Te idióta úgy megijesztettél!!!-mondom halkabban
- Igen!-szorítja ökölbe a kezét aztán csak örül magának....-Pont ez volt a cél....!-mondja a kocsinak támaszkodva
- Mit csinálsz te itt?
- Hát boltba jöttem és megláttalak amint itt ülsz magányosan!-néz körül a kocsiban....
- Oké...nem kéne már a suliba lenned?
- Miért kéne?
- Mert neked ma előbb be kéne menned edzésre nem?-okoskodom...
- Fúúúú...tényleg!-gondolkodik - Bocsi ,de most rohanok szia!!-fut el a kocsitól... Igazából nem is ma lenne az edzése csak nem akartam tovább beszélgetni vele! Ennyi...! Aztán kijön anya a boltból végre. Hoz a kezében kakaós csigát és Chapyt. :) Kedvencem. Remélem nekem vette.
- Anya , a Chapy is az enyém?-kérdem előre dőlve
- Igen kicsim!
- És meg is kapom most?
- Igen kicsim!-válaszol egyhangúan majd hátra adja a kakaós csigát és az üdítőt. Aztán beindítja a kocsit.
- Köszönöm!-köszönöm meg ő meg csak mosolyog a tükörből rám. Ami azt jelenti semmiség...! Aztán nem sokára ott vagyunk a sulinál. Az udvarba hajt anya és ott kiszállok. Előre megyek anyához és elköszönök. Majd megyek be a suliba. Bent a suliban azt veszem észre először hogy az előtérben egy hatalmas karácsonyfa fogad gyönyörűen feldíszítve. Aztán fönt a plafonon is karácsonyi díszek lógnak. Aztán tovább megyek egészen az osztályig. Bent is az fogad hogy az osztálytársaim egyik része díszíti a fát.
- Sziasztok!-köszönök
- Szia Juliette!-köszön mindegyik aki csak ott van...
- Nem akartatok esetleg....megvárni?-kérdem
- De ,csak aztán még sem...-mondja Lola
- Hát oké...-mondom mosolyogva és leülök a helyemre és várom , hogy pár jó barátnőm megérkezzen. Pár perc és be is toppannak. Az egyik mellettem ül a másik mögöttem. Lilla mellettem , Bella meg mögöttem.
- Sziasztok!-köszönök és megölelem őket.
- Szia!-köszön Lilla vacogva
- Csáóó!-köszön Bella a bal vállamon. Lilla nagyon fázós típus , de most még órán is vacogott mikor radiátor mellett ül. Mondta az ofő hogy vegye fel a kabátját meg adjon neki még neki egy + pulcsit és vegye rá a kabátot , de úgy is még mindig fázott. Durva volt. Pedig annyira nem is volt már hideg az osztályteremben. A tanárnő elküldte az igazgatóiba mert ott melegebb van és hogy addig maradjon ott amíg már le tudja venni a kabátot és nem fázik. Kiengedtem magam mögül és ő már ment is az igazgatóiba. Most először megy be oda...! Óra után én meg Noel (legjobb fiú barátom) oda futottunk az igazgatói elé és ott vártuk hogy jöjjön ki Lilla.
- Mikor jön már?-kérdi Noel
- Nyugi már! Mindjárt kijön!-mondom. Egyszer csak ki jött Lilla. Tiszta lila volt a szája és össze húzta magát. A vállát a nyakához húzta és úgy jött ki.
- Lilla jól vagy?-kérdi Noel átkarolva
- Persze ssssemmi bajom!-mondja dadogva
- Nem vagyunk vakok Lilla látom hogy nem vagy jól!-karolom át a másik oldalról. Ám ekkor belépett a suliba az anyukája Lillának.
- Engedjétek el!-szólt ránk az anyja - Minden rendben van kicsim?-kérdezte aggódóan
- Persze...
- Nem baj , haza megyünk!-mondta az anyja majd oda vitte Lillát az igazgatóhoz és elkérte Lillát. Lilla félszemből vissza pillantott ránk és köszönt. Mi pedig vissza mentünk az osztályba. Nem bírom Lilla anyját ,de sosem mondtam meg neki. Talán nem is fogom. Mikor becsengettek mindenki az osztályba rohant. Köztük én is meg Noel. Az ofő már ott várt minket a padunk előtt.
- Hol van Lilla?-fordul hozzánk az ofő
- Az anyukája kikérte...-mondtam szemforgatva
- Értem....-mondja mosolyogva az ofő. Ő is tudja milyen Lilla anyukája. Egyszer köhög Lilla és már orvoshoz viszi és kikéri egy hétre a suliból. Idegesítő lehet.
- Na gyerekek...azt szeretném kérni hogy akinek van most nem sokára busza az menjen haza a nagy hóvihar miatt. Aki itt lakik nem messze a sulitól az is haza mehet természetesen. Mindenki föl sikít az örömtől majd kimennek a teremből egyenest a wc-be telefonálni az anyukájuknak/apukájuknak hogy haza mennek. Noel meg én kimentünk az udvarra és ott hívtuk fel a szüleinket.
- Az én anyám nem örült a hírnek...-mondja Noel fél mosollyal
- Hogy-hogy?
- Nem szereti ha otthon vagyok... Reggel ezért jövök mindig korábban!
- Jajj Noel...ez biztos nem így van! Szeret az anyukád!-karolom át. Igen....kicsit megsajnáltam. Ismerem Noel anyukáját és nem ilyen ahogyan Noel mondta.
- Nem tudom...mindig rossz kedve van ha otthon vagyok... De nem érdekel már. Ott az apám..-mosolyog.
- Na látod...! Nekem mennem kell a buszra...majd holnap találkozunk! Szia Noel!-köszöntem majd kimentem a buszmegállóba. Elő kotortam a zsebemből a telefonomat majd sms-t küldtem Lillának hogy nem kell aggódni a bepótolni valók miatt mert minket is haza küldtek.
Lilla: Hogy-hogy haza küldtek titeket?
Juliette: Nézz ki az ablakon ha közel vagy egyhez is az orvosi rendelőben...és megtudod
Lilla: Jah már értem..a hó miatt ugye?
Juliette: Ahhamm...IMÁDOM A HAVAT! :D
Lilla: Gondolom..na mennem kell..behívatott az orvos...XD szia!
Juliette: Szia!
Szegény csaj! Közben nekem meg is jött a buszom. Felszálltam rá. Kerestem az ülő helyeket de egyet sem találtam. Ez az én szerencsém! De nem kellett sokat utazgatnom. Csak 4 buszmegállót kellett várnom hogy haza érjek. Mikor leszálltam kiesett a fülbevalóm bele a hóba és mikor a busz kanyarodott a buszmegállóból rá ment a fülbevalómra és az...hát...szét esett. Na mondom remek. Kicsit idegesen bemegyek a házba és ott anya a konyhában süt-főz , apa kint a garázsban javítja a motort , bár nem tudom minek..!
- Szia kicsim!-köszön anya mikor hátra fordul felém. Mosoly ül az arcán szóval ő jól van!
- Szia anya!-teszem le a táskám a székre és leülök , majd a tenyerembe teszem a fejem.
- Na mi van mi történt?-kérdi anya
- Jah..semmi , csak Lilláért megint bejött az anyja , de azon kívül semmi!
- Akkor jól van..! Van valami amit meg kéne beszélnünk veled apáddal!-ül le velem szemben és rám néz komolyan. Nem volt semmilyen sejtésem hogy miről is lehetne szó..
- Oké...!-mondom vállam rángatva. Apa bejön a hátsó ajtón , rá néz anyára anya bólint neki majd apa le ül anya mellé. Annyira komolyan néztek egymásra mint mikor a maminak mondták meg hogy meg halt a papa. Már tényleg nem tudtam mire is gondoljak.
- Kislányom...-kezdi apa - Kaptunk egy levelet egy modell képző iskolából hogy behívnának téged mint modell...-itt elállt a lélegzetem...- Mit szólsz hozzá? Persze először majd csak beszélgetnek veled...-mondja apa. Nem hittem egy szavukat sem! Nem létezik hogy majd pont engem hívnak be egy MODELL ismétlem MODELL suliba!
- Ez képtelenség!!!-állok fel..
- Nem az!-adja oda anya a behívó levelemet. Izgatottan olvasom a sorokat. Jé , tényleg én állok benne...ez mégis hogy lehet?
- De honnan...vagy....mi? Most...honnan tudják ki vagyok? Honnan láttak meg engem? Ismernek ott egyáltalán?-tettem fel sorjában a kérdéseket..Csakis tévedés lehet! Nem tartom magamat szépnek! Egyszer sem én voltam a bál királynő a suliban , és már mondták is nekem nem tudom hányan hogy nem vagyok annyira szép. Nem azért ,de én sem tartom magamat szépnek! Egy modellnek minden ruha és ilyesmi kiegészítők jól állnak , de nekem nem mind.
- Anya ez valami tévedés!!
- Nem az! És... mi is szeretnénk hogy menj!-néz apára anya
- Hogy? És mi van ha én meg nem szeretnék menni mert itt érzem jól magam?!-kitör belőlem a düh...
- Sajnálom , de akkor is elviszünk!-mondja apa
- Ennyire nem szerettek?-folytogat a sírhatnék...
- Nem erről van szó..csak...ha te elmész modell suliba én leszek a leghíresebb anyuka ebben a faluban-örvendezik anya ,én meg egyre rosszabbul vagyok...
- És ha elmész...sok pénzt is kaphatunk mi meg te is!-mondja apa... Engem nem érdekelt akkor a pénz , hogy még is mennyit kapok...NEM AKAROK MENNI!! Nagyon rosszul esett ahogyan a szüleim ezeket vágták a fejemhez...más szülő azonnal vissza küldte volna a lapot ha nem akar menni a gyereke.. (gondolom)... de az én szüleim egészen mások! Soha nem jöttek el a ballagásaimra , nem dicsértek meg ha valamiből is jó jegyet kaptam csak hajtsak jobban. Egyszer még a 8 éves szülinapomon sem jöttek haza a vakációukról hanem meg hosszabbították a szünetüket... :( Pedig meg ígérték hogy itthon lesznek... Na mind1 térjünk vissza a mostani helyzetemhez. Szóval nem akarok menni és egyre csak ellenkeztem anyáékkal , míg el nem kezdtem sírni aztán föl futottam a szobámba és gondolkodni kezdtem hogy milyen jó lenne ha nekem is olyan szüleim lennének mint bárki másnak. El mentem zuhanyozni és egész este nem szóltam anyáékhoz még ha kérdeztek is valamit akkor sem! Nagyon rossz érzés volt... hogy a szüleim ilyenek! Azt hiszem sírva aludtam el...igen , tuti sírva!

                                 ~Reggel 06:30~

Egyszer csak azt éreztem mintha kocsiban ülnék mert mindig fölhuppantam ha azt éreztem hogy a kanyarból kiérünk. De azt hittem hogy csak álmodom mert szokott olyan lenni az álmaimban hogy néha érzem amit álmodok. Most is ugyan így voltam csak hogy volt egy kis félre értésem. Nem álmodtam...Tényleg kocsiban ültem! Még félálomban voltam , de annyira emlékszem hogy anya vezette a kocsit apa meg mellette az anyós ülésen ült. Vissza hunytam a szemem és mikor újra kinyitottam még mindig ugyan azt láttam amit az előbb is. Nagyon megilyedtem ezért föl keltem és előre dőltem hozzájuk...
- Még is hova visztek? Hisz még pizsibe vagyok! Nem mehetek így a suliba!-mondom kiakadva
- Igaz! Nem mehetsz pizsibe a suliba! Sem a modell suliba!!-nyújtja hátra nekem anya a hátizsákomat tele a ruháimmal. Gondolkodni kezdtem...
- Hogy jön ide a modell suli?-kérdem
- Hát oda viszünk most! Úgy hogy csinin öltözz kicsim!-mondja anya mosolyogva én meg újra kiakadok! Ugyan úgy mint tegnap este...- Jah és a táska bal zsebében találsz sminkeket is!-nevet anya...
- Ezt nem tehetitek velem!!!!!!-ráztam a fejem lassan és sírva...
- Sajna már mindegy! Na...öltözz!!-szólt rám apa...
- De...azt hittem megértettétek hogy nem akarok menni!!-sírtam...
- Mi megértettük csak...akarjuk hogy menj el és legyél nagy SZTÁR!!-mondja anya és apa. Erre nem szóltam semmit...komolyan már azon is gondolkodtam hogy kinyitom a kocsi ajtaját és kiszállok! Csak arra vártam hogy kicsit lassítson apa és kinyithatom. De csak hajtott és hajtott , egyre gyorsabban. Aztán valami olyasmin kezdtem gondolkodni hogy rá szólhatnék apára hogy áljunk meg egy benzín kúton mert nagyon kell wc-znem vagy valami ilyesmi.
- Ammm...apa! Nem állhatnánk meg egy benzínkúton?-kérdeztem...
- De igen..persze... úgy is tankolnom kell majd!-mondta apa... Hála Istennek meg tudok majd szökni. Anya úgy is bemegy a boltba én meg megyek "wc-re" meg várom míg apa is bemegy a boltba hogy fizessen , én meg elkezdtek futni...Hosszú lesz az út , de ikább mint egy modell suli! Elő veszem a bátorságom! Úgy sem lesz sötét...hisz még csak 06:50-van.
- Itt meg is állhatunk!-mondja apa és bekanyarodik a benzinkúthoz majd megáll. Anya kiszáll a kocsiból és befut a boltba. Én is kiszállom és megyek "wc-re". El bújtam a fal mögé és onnan figyeltem hogy apa mikor megy be a boltba hogy fizessen. Nem kellett túl sokat várnom mint 10 percet. Fura hogy nem találta furcsának hogy eddig vagyok "wc-n". De jobb is hogy nem. Apa bement a boltba és én vettem egy nagy levegőt körül néztem hogy hol menjek úgy hogy ne lássanak meg az ablakból. Mikor megtaláltam a megfelelő utat elkezdtem futni. Csak futottam és futottam majd egyszer csak azt hallom magam mögött hogy:
-JULETTE!!!! Tuti anya meg apa kiabált. Nem fordultam meg! Csak futottam és futottam. Egysze csak hallom hogy jön a hátam mögött egy kocsi. Nagyon meg ijedtem ezért lehúzódtam az út melletti erdőbe egy fa mögé húzódtam be a szüleim elől. De fura ezt mondani. Még SOHA nem csináltam ilyet. Aztán a kocsi meg állt. Pont ott ahol én épp bujkáltam. A fejemet a fának döntöttem és gyorsan vettem a levegőt és meg sem mertem moccanni. Aztán lépteket hallottam. Egyre jobban vert a szívem az izgulás miatt. Ha a szüleim azok akkor nagy bajban leszek...Aztán hirtelen eszembe jutott mit is csináltam az imént. Szinte mindent ott hagytam a kocsiba ami az enyém. Mert a szüleim el pakolták az összes cuccaimat egy hatalmas bőröndbe. Én meg ott hagytam és így akartam haza menni.... -_-"
- Juliette!!-hallom apa hangját... de nem válaszolok. Próbálok minél távolabb menni a hangtól ,de sajnos nagy pechemre én szerencsétlen megcsúsztam és az árokban találtam magam. Mikor fölkeltem anya állt előttem. Jó mérgesen rám nézett majd kisegített az árokból. Na...hatalmas pácban vagyok... 5 perccel később már megint a kocsiban voltam és a modell suli felé tartottunk. Mindent gondosan elrakott nekem anya. Most a szobám tiszta üres lehet...! Muszáj lesz elfogadnom hogy modell leszek :( Pedig SOHA nem akartam az lenni! Meg sem fordult a fejemben! Biztos akad az osztályomban pár olyan lány akik most nagyon irigykednének rám. Én szívesen át adnám a helyem , de nem tehetem! :(
- Mit mondtál az igazgatónak?-kérdem anyát unott hangon és neki dőlve az ablaknak...
- Az igazat!-válaszol anya kedvesebb hangon...Hurrá...ha az igazgatónak eljár a szája mindenki vagy irigykedni fog vagy cikinek fogják tartani :( Brávóóóó... :( Tök durva hogy még a karácsonyt sem otthon tartom.. :( Ez megint megindította a sírhatnékomat!
- Te meg miért sírsz ott hátul?-kérdi apa...
- Hogy mennyire borzasztó szülők vagytok!!-dünnyögöm az orrom alatt halkan...
- Értem...szóval nem szólsz hozzánk...nem baj az!-mondja apa...Ez sem esett valami jól. Ohh...miért kellett megszületnem??? Miért??? :( Az út során még 3x megálltunk ,de akkor már kicsit sötétedett és nem próbálkoztam a szökéssel hanem csak voltam a kocsiban és zenét hallgattam. Máshoz nem volt kedvem...! Anyáék vettek egy csomó finomságot az útra ,de én egyikből sem ettem. Csak ittam ,de azt is nehezen. Aztán este 20:01-kor értünk oda. Mikor kiszálltam a kocsiból egy hatalmas épület állt előttem. Az udvaron egy csomó kocsi , körülöttük lányok és néhány pasi. Húztam magam után a bőröndömet apa meg anya vitték a többi táskáimat. Apa kinyitotta nekünk az ajtót mi meg besétáltunk. Anya arcán nagy mosoly ült és csak bámulta a nagy épületet és az összes többi embernek intett és köszönt. Én meg unottan baktattam a betonon és csak azt hallottam ahogyan a bőröndöm gurul utánam a betonon. Senkire még csak rá se néztem. Aztán az ajtóhoz értünk és ott egy középkorú nő várt minket. Vállig érő szőke haja volt , szemüveggel és egy igazgatóhoz méltóan öltözött fel.
- Jó estét az új jövevénynek és a szüleinek!-fogott velünk kezet...
- Jó estét magának is!-üdvözölte nagy mosollyal anya és apa...és meg csak unottan mondtam vissza. A nő körbe vezetett minket abba a hatalmas épületbe. Megmutatta mi hol van. Egy csomó fotózós helyiség amik mögött van egy-egy sminkes asztal is tele sminkekkel. Mindenféle smink... ugyan olyan lámpás tükrökkel amik a filmekbe szoktak lenni. Volt egy hatalmas lépcső ahova fölmentünk és mikor lenéztem...ezt láttam:
 Bele gondoltam hogy én majd oda fogok leülni abba a fehér székbe...bele világít az a vakító fény a szemembe ezért majd olyan pocsék lesz a képem amitől tuti elbocsájtanak a suliból. :) Na ez egy jó terv! A nő csak magyarázott  , magyarázott miközben mentünk , de én oda sem figyeltem. Egyszerűen nem érdekelt hogy mi hol van vagy hogy mik a szabályok! Anya úgy is még 100x el papolja majd nekem a szobámba. Mikor már vagy egy fél órája gyalogolunk a hatalmas épületben végre eljutottam a szobámhoz. Anyával bementünk és letettem a táskámat az ágy mellé. Volt abban a szobában 3 darab ágy. Mutatom.
 Igaz itt csak kettő ágy látszik de a jobb oldalon lévő ágy mellett van még egy. Nagyon tetszett a szoba. Gondoltam hogy nem leszek egyedül a szobában. Leültem az ágyra és csak voltam. Anya mellém ült...
- Hát nem gyönyörű?-lelkesedik...
- De...az!-mondom unottan
- Na...mi megyünk!-csap egyet a combomra és föl állt... majd én is.
- Sziasztok!-köszöntem el anyáéktól könnyezve (nem azért mert elmennek hanem mert nem akartam itt maradni) !!!! :( Magamra csuktam az ajtót. Meg sem vártam hogy vissza köszönjenek nekem hanem inkább magamra zártam az ajtót. Le csúsztam az ajtón és bőgni kezdtem. Nagyon érzékeny egy lelkem van! Sajnos!! Ma már nem is tudom mennyiszer neki álltam sírni. Aztán valaki a hátamnak csapta az ajtót és bejött a szobámba. Egy velem egykorú lány jött be vagy lehet hogy egy kicsit idősebb. Derékig érő barna göndör haja van és csinin öltözködött.
- Jajj kérlek ne haragudj! Nem akartam!-teszi a szája elé a kezét majd fölsegít
- Semmi baj!-szippantok egyet
- Te sírsz? Ennyire fájt? Jajj ne haragudj!-esedezik a bocsánatomért
- Nem dehogy! Nem azért sírok...
- Jah...akkor megnyugodtam! Meg tudhatom miért? Hátha segíthetek!
- Ebben nem tud senki segíteni!!!-szipogok...
- Sajnálom...de had....-ekkor benyitott megint valaki. Ő is egy csaj volt. Húzta maga után a hatalmas kék színű bőröndjét majd köszönt mikor észre vett minket. Derékig érő világos barna haja van és kékeszöld szemek. Modell alkat.
- Sziasztok!-köszön majd oda tolja a bőröndjét az egyik ágyhoz.
- Szia!
- Szia!-köszönök szememtörölgetve...majd föl állok a földről a másik csajjal együtt.
- Ti is most jöttetek?-kérdi az "új" csaj
- Ahham!-válaszol a másik csaj (XDD) és oda megy az ágyához majd elkezd pakolni.
- Nora Glend vagyok!-nyújtja a kezét
- Én meg Juliette Ariana Horton!-fogom meg a kezét és megrázzuk a másikét majd mosolyogni kezd.
- Én pedig Seraphina Hudson!-nyújtja nekem a kezét majd Norának a másik csaj. Kedves lánynak tűnnek. Mind a ketten. Érzem hogy nagyon jóban leszünk ,de még így is haza akarok menni. Semmi kedvem kamerák előtt pózolni egész életemben. :( De ha már itt vagyok...és még nem akarok meghalni...túl kell élnem valahogy.
- Ohh...jut eszembe...az a szőke nő aki körbe vezetett minket meg gondolom titeket is..azt mondta hogy menjünk le az alaksorba mert vacsora idő!-mondja Nora. Nagy kedvem volt kimennem innen és ott lent nyomorogni a tömegben hogy kajához jussak. De...éhes voltam úgy hogy mind a hárman kimentünk az ajtón és Nora vezetésével lementünk az alaksorba. Lent nem volt szétszóródva senki hanem mindenki normálisan sorba állt a kajálda előtt és várta a kajáját amit kért. Szerencsére semmi nem került pénzbe. Látszik hogy gazdag suli. Mi is sorba álltunk.
- Hogy tudtad megjegyezni hogy hol van az alaksor?-kérdem Norát
- Úgy hogy oda figyeltem arra a nőre...!-válaszolt
Mikor mi kerültünk sorra , először Nora kért és mikor megkapta mellém állt és megvárta míg mi is megkapjuk a kajánkat. Én kértem rántott húst krumplival és savanyúval majd megvártuk Seraphinát és föl akartunk menni a szobánkba , de vissza kiabáltak minket. Jól van na azt hittük lehet...! Vissza fordultunk és leültünk egy asztalhoz. Volt annál az asztalnál 3 fiú és az egyik annyira ismerős volt hogy le sem vettem róla a szemem mert rá akartam jönni ki is lehet az. Aztán Nora csettintett egyet az ujjával a szemem előtt és én meg elkaptam a fejem a fiúról.
- Ne bámuld már ennyire!!-mosolyogva suttogja nekem Nora
- Ohh...nagyon feltűnő volt?-tűrtem zavartan a fülem mögé a hajam....(rossz szokásom)
- Egy kicsit!-mondja Seraphina :) Én meg csak mosolygok és enni kezdek. Aztán mikor befejeztük az evést fölmentünk a szobánkba és ledőltünk az ágyra.
- STIPP STOPP A FÜRDŐ!!!-kiálltja Seraphina és már megy is a pizsiével együtt. Ez az egy dolog amit kivett eddig a táskájából.
- Tudod merre van?-kérdi Nora mosolyogva
- Nem!!-kiálltja vissza Seraphina mire mi elröhögjük magunkat majd Nora Seraphina után megy és megmutatja neki a fürdőt. Én meg egyedül maradtam és annyira fáradt voltam hogy nem bírtam tovább és lecsuktam a szemeimet majd ennyi...nem bírtam kinyitni.