Cím: Mi lehet a szüleimmel? :O
Reggel mikor felébredtem álmosan dörzsölgettem a szemem majd arra leszek figyelmes hogy felvillan a telefonom mint mikor sms-t kapok. Össze húzott szemöldökkel feloldom a telefonom és olvasni kezdem az üzenetem. Az osztálytársam Lilla anyukája üzent:
Lilla anyukája: -Szia drága Juliette! Lilla nagyon szomorú amiért elmentél és hogy őszinte legyek én sem örülök neki hogy itt hagytál miket! Nagyon hiányzol ám mindenkinek! Lilla rontott a jegyein és csak szomorkodik. Nem tudom mit csinálhatnék vele hogy jobban legyen. Szerintem csak az segítene rajta ha haza jönnél! Beszélni fogok a szüleiddel!! Puszi!
Juliette: -Nagyon jól esik hogy vannak olyanok akiknek hiányzok mert abban biztos vagyok hogy a szüleimnek nem! Erőszakkal hoztak ide , úgy hogy semmi értelme nem lenne annak hogy beszéljen vele , de nagyon szépen köszönöm! Szegény Lilla :( Ha tehetném már rég megszöktem volna! Kérem csak azt ne tegye!!!
Az nagyon nem lenne jó ha beszélne erről a szüleimmel! Nagyon idegesek lennének rájuk. Szomorúan zárom le a mobilom és gondolkodni kezdek. Vajon mit csinálhatnék?! Utálok itt lenni!! :( Igen még mindig!! Úgy döntök hogy elmegyek a könyvtárba egyet olvasni. Attól talán lenyugszom! Megfogom a takaróm és lehúzom magamról majd belelépek a papucsomba és elindulok a ruhám fele a szekrényhez. Ekkor megszólal valaki.
- Hova-hova?-kérdi Nora
- Csak a könyvtárba olvasni!-válaszolom
- Én is megyek! Kedvet kaptam én is!-takarózik ki és oda megy a szekrényéhez
- És mi lesz Sera-val? Nem hagyhatjuk itt!-mondom
- Nyugi! Hagyunk neki itt egy levelet!
- Hát oké!
Elő vettem a ruhámat amit fölveszek és becsuktam a szekrényt. Nora is előszedte a ruháját majd elment a fürdőbe. De mihelyst kilépett volna a szobából Dottie nénibe ütközött.
- Ti hova készültök lányok?-kérdi meglepődötten
- A könyvtárba olvasni!-válaszol Nora mert én meg sem tudtam szólalni (már megint)!
- Lányok! Ez nem egy tábor hogy kedvetekre oda mentek ahova csak akartok! Pont azért jöttem hogy mára ne számítsatok színházra és efféle jó programokra mert ma..megint fotózásban részesültök! De most nem csak egyszer hanem többször is úgy hogy... jó lenne ha felébresztenétek a barátnőtöket és lejönnétek az ebédlőbe!-mondja Dottie néni és mi meg fájdalmasan egymásra nézünk majd Sera-ra aki épp fölébredt. Nem éppen a megfelelően beszélt Dottie néniről...XDD
- Ki ment már a banya? Upsz...-néz fel hírtelen Sera és pech-ére még mindig ott állt az ajtóban Dottie néni...XDD
- Azonnal öltözzetek!!!-szól ránk mérgesen de csak Sera-t nézi...
Miután távozik Dottie néni elkezdünk röhögni. Majd Serah is öltözni kezd. Na tessék...még olvasni se tudok. Nem akarok fotózást! Megint az a sok smink a pofámra...-_- Nem hiányzik egy cseppet sem!
- Nem akarom hogy megint fotózzanak!!-dünnyög Seraphina
- Én sem!!!-flegmázok
- Én sem annyira, de végül is ki lehet bírni...-mondja Nora
Ha neki tetszik akkor nyugodtan oda ülhet én helyettem is a székbe! Pár perc múlva baktatunk a lépcsőn lefele , elmegyünk az ebédlőbe ahol meglátjuk Dottie nénit amint nézeget fényképeket. Oda megyünk hozzá és leülünk elé.
- Nézzétek lányok ezeket a képeket!-mutatja nekünk a képeket amiken nagyon szép és elegáns lányok sorakoznak föl majd lépkednek a színpadon.
- Ők is ide jártak suliba! Most híres modellek a nagy világban!-meséli nekünk
- Ezzel azt akarom mondani hogy....azt akarom hogy...ti is majd ekkora sztárok legyetek a világban mint ők! Nekem ez a munkám hogy híressé tegyelek titeket!-mondja Dottie néni egész nyugodt hangon. Mi csak bólogatunk megértően.
- Na gyertek...menjünk!-állt fel Dottie néni mi pedig követjük. El megyünk egy egészen más fotózási terembe mint múltkor. Ez most nagyobb volt és négy szék is volt amik előtt voltak kamerák. Mindenki futkozott abba a terembe. Kameráról kamerára , beszélgettek , sminkelték egymást. A "fehér fal" mögött voltak a sminkes asztalok egy csomó sminkel aminek a fele elvolt döntve és kifolyt a fele....Dottie néni oda vezetett minket egy sminkes asztalhoz ahol elkezdett beszélgetni azzal a sminkes csajjal. Utána Dottie néni azt mondta hogy induljunk kifele és forduljunk el jobbra és ott találunk majd egy ajtót és menjünk be rajta. Mi elindultunk és bementünk abba a terembe. Ott....egy csomó gyönyörű ruhával álltunk szembe. Mutaok párat más-más szemszögből:
Persze ez csak a fele..
- Csípjetek meg!!!!-mondja Serah ábrándozva
- Nem álmodsz!!!-válaszol Nora
Ekkor oda jön egy csaj aki egy kicsivel lehet nálunk idősebb.
- Sziasztok lányok! Ti Juliette Ariana Horton , Nora Glend és Seraphina Hudson vagytok?-kérdi a csaj
- Ahha!-válaszolok
- Akkor gyertek velem! Jah én amúgy Amanda Swift vagyok!-mondja Amanda, majd lekap pár ruhát a fogasról. Vajon most lehet majd választani magunknak ruhát vagy megint csak úgy adják..
- Most szabad nekünk választani ruhát vagy te adod?-kérdi flegmán Serah
- Sajnálom, de nekem kell adom a ruhátokat! Ígérem nem valami ocsmányat!-mosolyog Amanda
- Azt megköszönném!-mondom! Hát igen...elég volt nekem az utóbbi... Nekem adott egy sötét kék koktél ruhát ami nem nézett ki nagyon szörnyen ,de azért találtam volna jobbat is! :D Serah feketét kapott aminek a nyaka teljesen fölért a nyakáig. Én az nem vettem volna föl mert rajtam borzalmasan állt volna!!! Nora pedig kapott egy fehéret ami gyönyörű volt!!! Miután készen voltunk mehettünk sminkeltetni... -_-" Megint ugyanaz a csaj sminkelt. Még mindig nem mutatkozott be. Vagy talán megjött az udvariassága?
- Jah amúgy én Donatella Parks vagyok!-mutatkozik be végre Donatella miközben a hajamat csinálja.
- Az én nevemet tudod?-kérdem forgolódva
- Nem! Megmondod?-kérdi mosolyogva
- Hát hogy ne! Juliette Ariana Horton vagyok!-mutatkozom be
- Azta milyen hosszú neved van!
- Tudom! Sajnos tisztában vagyok vele hogy a nevem nem éppen a legmegszokottabb név amit valaki is viselhet...de nekem mára már tetszik. Kisebb koromba úgy utáltam!! Mikor mindennel végeztünk Dottie néni oda jött hozzám egy harisnyával a kezében és mondta hogy vegyem fel a ruha alá. Azonnal futottam egy fülkébe és gyorsan fölvettem. Utána Dottie néni oda hívott minket magához és mondta hogy most pedig elmegyünk. Elindultunk. Bekopogtattunk és bementünk. Hatalmas volt a forgalom ott bent. Lassacskán körülnéztem és egyszer csak megláttam a fiúkat. Mármint Harry-t és David-ot. Mikor minket is észre vettek elmosolyodtak. Aztán Dottie néni kizökkentett minket az egymásra mosolygásból mert oda lökött mind hármunkat más-más kamerák elé aminek a hátulja nem éppen sima fehér színű volt mint múltkor hanem olyan mint azon a piros szőnyeges fotózásokon Hollywood-ban. Én voltam az ajtóhoz közelebbi kamerához Nora volt mellettem és Serah volt a terem legvégén. A hátam mögötti fal színe liláskékes színű virágos volt. Pont ment egy kicsit a ruhámhoz. Mondták a kamerák mögül hogy hogyan álljak be. Mondták hogy a jobb térdem legyen kicsit behajlítva és szélesen mosolyogjak. Még szerencse hogy mostam fogat...! Mikor mondták hogy "TÖKÉLETES" akkor meghallottam azt a csattanást amikor a kép készen szokott lenni. Akkor ellazultam és nagyon kíváncsi voltam a képemre. Kicsit nézegették Dottie néniék majd megengedték hogy én is szemügyre vegyem. Oda futottam és megpillantottam "csodás alakom és fejem". Mutatom:
Szerintem ez borzalmas lett :( ! Most hogy így látom magam ebbe a ruhába...nagyon nem tetszik! Egy kis fintorgás után át mentem a lányokhoz hogy megnézhessem az ő képeit is! Az övüké tuti TÖKÉLETES!! :D Hát nem meg mondtam... :D Nora gyönyörű rajta!! :
Olyan szép!! :D Majd mikor ő is oda jött megcsodálta csodás képét. Én pedig oda mentem Serah-hoz is. Ő is olyan szép volt!!!! :O :
Nekik szinte minden jól áll!! :D Nekem nem igazán.. Szerintem persze! :D Miután mind a hárman elmentünk a kameráktól oda mentünk a fiúkhoz. Látszólag el voltak foglalva de nem érdekelt minket.
- Sziasztok!-köszönünk mosolyogva
- Sziasztok csajok! Régen láttunk titeket!-teszi csípőre kezét Harry és rámosolyog Norára aki szintén csak mosolyog.
- Bizony! Kezdtem unni magam!-nevet David és Seráhra fordul a tekintete aki szintén nevet.
- Mi is hiányoltunk titeket ne aggódjatok!-mondom mosolyogva...
- Akkor jó... a fotózás után lenne kedvetek sütizni?-kérdi Harry
- Hát persze!-vágjuk rá szinte egyszerre! Ha süti van a dologban nem hagyom ki!!!
Pár perc múlva Dottie néni közbeszól a beszélgetésünknek és mennünk kellett. Elköszöntünk a fiúktól de előbb...megbeszéltük hogy mikor majd ők végeznek oda jönnek a szobánk elé és bekopogtatnak. Elindultunk kifele. Dottie néni mondta hogy most már levehetjük a ruhánkat és vissza öltözhetünk és majd értesíteni fog minket arról hogy mi vár ránk ma még. Na mondom...köszönöm... ez kell nekem... a sok vakú fények meg a csili vili rucik amiknek a harmada ocsmány... -_- Na mindegy...egyszer úgy is megszököm valahogy...!! A szobánkban kimerűlve feküdtem bele az ágyamba és szerintem nem csak én. Igen...még egy kis fotózás is kimerít!!
- Mikor jönnek?-türelmetlenkedik Nora
- Fogalmam sincs!-mondom elfekve az ágyamon. Majd pár perc múlva kopogtatnak. Mind a hárman egyszerre fölhuppanunk és csak nézünk egymásra. Majd aztán újra kopognak. Nora lassan oda megy az ajtóhoz és kinyitja. Hát nem a pasik állnak ott?! Dehogy is nem!! :D
- Akkor megyünk?-kérdi Harry Norát aki csak bólogat mosolyogva. Mintha hipnotizálta volna Harry...! :D
- Na...menjünk már mert már nagyon édesség hiányom van!!-tolakodik ki az ajtón Serah
- Gyere Juliette!-hívnak ,de valahogy azt érzem hogy....én nem akarok menni! Menjenek csak! Amúgy is látszik rajtuk hogy ki kibe van bele esve :D ! Nekem ott nincs keresni valóm. De ha ezt így megmondom nekik akkor besértődnek rám és nem mennek sehova. Szóval ki kell találnom valamit.
- Fúú...srácok én szerintem most nem megyek! Pocsékul vagyok!-színlelek és fogom a hasam
- Az előbb még nem volt semmi bajod!-mondja Nora
- Tudom ,de az...az előbb volt!-válaszolom....(béna)
- Ne csináld már! Egy kis sütitől majd jobban leszel!-mondja Serah majd belém karol de én kihúzom a kezem.
- Bocsi de még a süti sem segíthet ezeken a fájdalmakon!-próbáltam olyan fejet vágni..hogy hihető legyen..
- Biztos?-kérdezte Nora
- Persze , menjetek csak!-mondom kicsi mosollyal
- Hozzunk neked valamilyen sütit?-kérdi Serah
- Nem dehogy!-mondtam
- Akkor....szia!-köszönnek mind a négyen. Örülök hogy kicsit egyesül maradhatok mert így legalább válaszolhatok az osztálytársaim e-mail-eire. Épp az utolsó üzenetet válaszoltam épp mikor lemerült a telefonom. -_-" úgy bírom mikor épp olyankor merül le mikor nagy szükség lenne rá vagy valami fontosat csináltam rajta. Föl tettem töltőre , de nem kapcsoltam vissza hanem inkább kicsit kimentem a szobából. Úgy gondoltam most nyugodtan elmehetek a könyvtárba egyedül és olvashatok egy jó kis könyvet. Elkezdtem gondolkodni hogy merre is mentünk múltkor mikor a könyvtárhoz értünk. Lementem a lépcsőn és újra csak gondolkozni kezdtem. Majd eszembe jutott hogy először bementünk egy sminkes szobába és ott lesz majd egy folyosó. Benyitottam abba a smink szobába ahol csak két csaj beszélgetett és mikor észre vettem őket természetesen bocsánatot kértem és rájuk csuktam az ajtót és megláttam a folyosót. Végig mentem majd a folyosó végén újra gondolkodtam hogy merre is menjek. Először elmentem balra hogy hátha ott lesz. De nem ott lett. Ott csak raktárak voltak. Tehát utána elmentem jobbra. Aztán már csak balra lehetett menni és igen. Tuti jó helyen járok mert azon a folyosón egyre csak sötétebb lett és végül...egy ajtó áll előttem. Benyitok! KÖNYVTÁR! Meglátok egy csomó könyvet asztalokat székekkel , egy csomó olvasó embert , és síri csend van a terembe. Beljebb mentem és elfordultam jobbra a lépcsőhöz. Fölmentem rajta és ott fönt nézegetni kezdtem a könyveket. Voltak nagyon nagyon jó könyvek. Sokáig nem tudtam választani ,de végül egy olyat választottam , aminek az volt a címe hogy: NEVER ENOUGH! Mutatom:
Szimpatikusnak tűnt ez a könyv azért is vettem ki. Lementem és leültem az egyik asztalhoz és olvasni kezdtem. Már vagy 10 perce olvastam mikor valaki gyengéden megérintette a vállam. Meghökkenve nézek hátra és akit látok...hát...nagyon meglepődtem. Cecilia volt az. :D
- Szia Juliette!-köszön mosolyogva és leül mellém a székre.
- Szia Cecília!-köszönök meglepődötten..
- Mit olvasol?-kérdi és megnézi a könyvet
- A címe Never Enough! Jó kis könyv...-mondom
- Jó címe van!-mosolyog
- Te mit keresel itt amúgy?
- Mindig ide szoktam járni olvasni. Tegnap is voltam itt!-mondja..
- Akkor itt tudunk majd találkozni ha eljössz ide!-mondom..(egy zseni vagy Juliette...)
- Igen! Valószínű!-nevet Cecília. Aztán meghallom a nevem a hátam mögül. Dottie néni az. Sajnos mennem kell...:(
- Sajnálom de mennem kell!-mondom fanyar képpel
- Oké! Majd akkor még..találkozunk!-köszön el Cecília
- Rendben szia!-köszönök majd fölveszem a könyvet semmi megkérdezés nélkül hogy elvihetem-e vagy valami..! Csak vittem!
- Mondja Dottie néni!-mondom Dottie néninek
- Hol vannak a barátnőid?-kérdi szigorúan..(ajjajj)
- Hát...elmentek sütizni...nem szóltak magának?-kérdem meglepődve
- Sütizni? Elment az eszük?-idegeskedik..
- Én azt hittem szóltak magának!
- Na jó , gyere!-mondja szigorú hangon..Vissza mentünk a szobánkhoz ahol leültetett az ágyamra és nem engedett fölállnom míg meg nem jönnek a csajok a pasikkal...! Nem kellett sokat várnom. Pár perc múlva megjöttek nevetgélve , Serah-nak kicsit még csokis is volt az arca , Nora-nak csak a keze volt csupa süti. Össze húzott szemöldökkel , elhúzott szájjal nézek barátnőimre és a hátuk mögött lévő pasikra. Dottie néni ellenkezően nézett rájuk. Úgy mintha meg akarná fojtani őket vagy mit tudom én. Keresztbe tette két kezét és az egyik lábával kopogni kezdett a földön.
- Még is mit képzeltek magatokról?-kérdi dühösen Dottie néni , de a lányok sem , se a pasik nem tudnak egyszerre válaszolni. Mind a négy egyszerre le van sápadva...
Lilla anyukája: -Szia drága Juliette! Lilla nagyon szomorú amiért elmentél és hogy őszinte legyek én sem örülök neki hogy itt hagytál miket! Nagyon hiányzol ám mindenkinek! Lilla rontott a jegyein és csak szomorkodik. Nem tudom mit csinálhatnék vele hogy jobban legyen. Szerintem csak az segítene rajta ha haza jönnél! Beszélni fogok a szüleiddel!! Puszi!
Juliette: -Nagyon jól esik hogy vannak olyanok akiknek hiányzok mert abban biztos vagyok hogy a szüleimnek nem! Erőszakkal hoztak ide , úgy hogy semmi értelme nem lenne annak hogy beszéljen vele , de nagyon szépen köszönöm! Szegény Lilla :( Ha tehetném már rég megszöktem volna! Kérem csak azt ne tegye!!!
Az nagyon nem lenne jó ha beszélne erről a szüleimmel! Nagyon idegesek lennének rájuk. Szomorúan zárom le a mobilom és gondolkodni kezdek. Vajon mit csinálhatnék?! Utálok itt lenni!! :( Igen még mindig!! Úgy döntök hogy elmegyek a könyvtárba egyet olvasni. Attól talán lenyugszom! Megfogom a takaróm és lehúzom magamról majd belelépek a papucsomba és elindulok a ruhám fele a szekrényhez. Ekkor megszólal valaki.
- Hova-hova?-kérdi Nora
- Csak a könyvtárba olvasni!-válaszolom
- Én is megyek! Kedvet kaptam én is!-takarózik ki és oda megy a szekrényéhez
- És mi lesz Sera-val? Nem hagyhatjuk itt!-mondom
- Nyugi! Hagyunk neki itt egy levelet!
- Hát oké!
Elő vettem a ruhámat amit fölveszek és becsuktam a szekrényt. Nora is előszedte a ruháját majd elment a fürdőbe. De mihelyst kilépett volna a szobából Dottie nénibe ütközött.
- Ti hova készültök lányok?-kérdi meglepődötten
- A könyvtárba olvasni!-válaszol Nora mert én meg sem tudtam szólalni (már megint)!
- Lányok! Ez nem egy tábor hogy kedvetekre oda mentek ahova csak akartok! Pont azért jöttem hogy mára ne számítsatok színházra és efféle jó programokra mert ma..megint fotózásban részesültök! De most nem csak egyszer hanem többször is úgy hogy... jó lenne ha felébresztenétek a barátnőtöket és lejönnétek az ebédlőbe!-mondja Dottie néni és mi meg fájdalmasan egymásra nézünk majd Sera-ra aki épp fölébredt. Nem éppen a megfelelően beszélt Dottie néniről...XDD
- Ki ment már a banya? Upsz...-néz fel hírtelen Sera és pech-ére még mindig ott állt az ajtóban Dottie néni...XDD
- Azonnal öltözzetek!!!-szól ránk mérgesen de csak Sera-t nézi...
Miután távozik Dottie néni elkezdünk röhögni. Majd Serah is öltözni kezd. Na tessék...még olvasni se tudok. Nem akarok fotózást! Megint az a sok smink a pofámra...-_- Nem hiányzik egy cseppet sem!
- Nem akarom hogy megint fotózzanak!!-dünnyög Seraphina
- Én sem!!!-flegmázok
- Én sem annyira, de végül is ki lehet bírni...-mondja Nora
Ha neki tetszik akkor nyugodtan oda ülhet én helyettem is a székbe! Pár perc múlva baktatunk a lépcsőn lefele , elmegyünk az ebédlőbe ahol meglátjuk Dottie nénit amint nézeget fényképeket. Oda megyünk hozzá és leülünk elé.
- Nézzétek lányok ezeket a képeket!-mutatja nekünk a képeket amiken nagyon szép és elegáns lányok sorakoznak föl majd lépkednek a színpadon.
- Ők is ide jártak suliba! Most híres modellek a nagy világban!-meséli nekünk
- Ezzel azt akarom mondani hogy....azt akarom hogy...ti is majd ekkora sztárok legyetek a világban mint ők! Nekem ez a munkám hogy híressé tegyelek titeket!-mondja Dottie néni egész nyugodt hangon. Mi csak bólogatunk megértően.
- Na gyertek...menjünk!-állt fel Dottie néni mi pedig követjük. El megyünk egy egészen más fotózási terembe mint múltkor. Ez most nagyobb volt és négy szék is volt amik előtt voltak kamerák. Mindenki futkozott abba a terembe. Kameráról kamerára , beszélgettek , sminkelték egymást. A "fehér fal" mögött voltak a sminkes asztalok egy csomó sminkel aminek a fele elvolt döntve és kifolyt a fele....Dottie néni oda vezetett minket egy sminkes asztalhoz ahol elkezdett beszélgetni azzal a sminkes csajjal. Utána Dottie néni azt mondta hogy induljunk kifele és forduljunk el jobbra és ott találunk majd egy ajtót és menjünk be rajta. Mi elindultunk és bementünk abba a terembe. Ott....egy csomó gyönyörű ruhával álltunk szembe. Mutaok párat más-más szemszögből:
Persze ez csak a fele..- Csípjetek meg!!!!-mondja Serah ábrándozva
- Nem álmodsz!!!-válaszol Nora
Ekkor oda jön egy csaj aki egy kicsivel lehet nálunk idősebb.
- Sziasztok lányok! Ti Juliette Ariana Horton , Nora Glend és Seraphina Hudson vagytok?-kérdi a csaj
- Ahha!-válaszolok
- Akkor gyertek velem! Jah én amúgy Amanda Swift vagyok!-mondja Amanda, majd lekap pár ruhát a fogasról. Vajon most lehet majd választani magunknak ruhát vagy megint csak úgy adják..
- Most szabad nekünk választani ruhát vagy te adod?-kérdi flegmán Serah
- Sajnálom, de nekem kell adom a ruhátokat! Ígérem nem valami ocsmányat!-mosolyog Amanda
- Azt megköszönném!-mondom! Hát igen...elég volt nekem az utóbbi... Nekem adott egy sötét kék koktél ruhát ami nem nézett ki nagyon szörnyen ,de azért találtam volna jobbat is! :D Serah feketét kapott aminek a nyaka teljesen fölért a nyakáig. Én az nem vettem volna föl mert rajtam borzalmasan állt volna!!! Nora pedig kapott egy fehéret ami gyönyörű volt!!! Miután készen voltunk mehettünk sminkeltetni... -_-" Megint ugyanaz a csaj sminkelt. Még mindig nem mutatkozott be. Vagy talán megjött az udvariassága?
- Jah amúgy én Donatella Parks vagyok!-mutatkozik be végre Donatella miközben a hajamat csinálja.
- Az én nevemet tudod?-kérdem forgolódva
- Nem! Megmondod?-kérdi mosolyogva
- Hát hogy ne! Juliette Ariana Horton vagyok!-mutatkozom be
- Azta milyen hosszú neved van!
- Tudom! Sajnos tisztában vagyok vele hogy a nevem nem éppen a legmegszokottabb név amit valaki is viselhet...de nekem mára már tetszik. Kisebb koromba úgy utáltam!! Mikor mindennel végeztünk Dottie néni oda jött hozzám egy harisnyával a kezében és mondta hogy vegyem fel a ruha alá. Azonnal futottam egy fülkébe és gyorsan fölvettem. Utána Dottie néni oda hívott minket magához és mondta hogy most pedig elmegyünk. Elindultunk. Bekopogtattunk és bementünk. Hatalmas volt a forgalom ott bent. Lassacskán körülnéztem és egyszer csak megláttam a fiúkat. Mármint Harry-t és David-ot. Mikor minket is észre vettek elmosolyodtak. Aztán Dottie néni kizökkentett minket az egymásra mosolygásból mert oda lökött mind hármunkat más-más kamerák elé aminek a hátulja nem éppen sima fehér színű volt mint múltkor hanem olyan mint azon a piros szőnyeges fotózásokon Hollywood-ban. Én voltam az ajtóhoz közelebbi kamerához Nora volt mellettem és Serah volt a terem legvégén. A hátam mögötti fal színe liláskékes színű virágos volt. Pont ment egy kicsit a ruhámhoz. Mondták a kamerák mögül hogy hogyan álljak be. Mondták hogy a jobb térdem legyen kicsit behajlítva és szélesen mosolyogjak. Még szerencse hogy mostam fogat...! Mikor mondták hogy "TÖKÉLETES" akkor meghallottam azt a csattanást amikor a kép készen szokott lenni. Akkor ellazultam és nagyon kíváncsi voltam a képemre. Kicsit nézegették Dottie néniék majd megengedték hogy én is szemügyre vegyem. Oda futottam és megpillantottam "csodás alakom és fejem". Mutatom:
Szerintem ez borzalmas lett :( ! Most hogy így látom magam ebbe a ruhába...nagyon nem tetszik! Egy kis fintorgás után át mentem a lányokhoz hogy megnézhessem az ő képeit is! Az övüké tuti TÖKÉLETES!! :D Hát nem meg mondtam... :D Nora gyönyörű rajta!! : Olyan szép!! :D Majd mikor ő is oda jött megcsodálta csodás képét. Én pedig oda mentem Serah-hoz is. Ő is olyan szép volt!!!! :O : Nekik szinte minden jól áll!! :D Nekem nem igazán.. Szerintem persze! :D Miután mind a hárman elmentünk a kameráktól oda mentünk a fiúkhoz. Látszólag el voltak foglalva de nem érdekelt minket.- Sziasztok!-köszönünk mosolyogva
- Sziasztok csajok! Régen láttunk titeket!-teszi csípőre kezét Harry és rámosolyog Norára aki szintén csak mosolyog.
- Bizony! Kezdtem unni magam!-nevet David és Seráhra fordul a tekintete aki szintén nevet.
- Mi is hiányoltunk titeket ne aggódjatok!-mondom mosolyogva...
- Akkor jó... a fotózás után lenne kedvetek sütizni?-kérdi Harry
- Hát persze!-vágjuk rá szinte egyszerre! Ha süti van a dologban nem hagyom ki!!!
Pár perc múlva Dottie néni közbeszól a beszélgetésünknek és mennünk kellett. Elköszöntünk a fiúktól de előbb...megbeszéltük hogy mikor majd ők végeznek oda jönnek a szobánk elé és bekopogtatnak. Elindultunk kifele. Dottie néni mondta hogy most már levehetjük a ruhánkat és vissza öltözhetünk és majd értesíteni fog minket arról hogy mi vár ránk ma még. Na mondom...köszönöm... ez kell nekem... a sok vakú fények meg a csili vili rucik amiknek a harmada ocsmány... -_- Na mindegy...egyszer úgy is megszököm valahogy...!! A szobánkban kimerűlve feküdtem bele az ágyamba és szerintem nem csak én. Igen...még egy kis fotózás is kimerít!!
- Mikor jönnek?-türelmetlenkedik Nora
- Fogalmam sincs!-mondom elfekve az ágyamon. Majd pár perc múlva kopogtatnak. Mind a hárman egyszerre fölhuppanunk és csak nézünk egymásra. Majd aztán újra kopognak. Nora lassan oda megy az ajtóhoz és kinyitja. Hát nem a pasik állnak ott?! Dehogy is nem!! :D
- Akkor megyünk?-kérdi Harry Norát aki csak bólogat mosolyogva. Mintha hipnotizálta volna Harry...! :D
- Na...menjünk már mert már nagyon édesség hiányom van!!-tolakodik ki az ajtón Serah
- Gyere Juliette!-hívnak ,de valahogy azt érzem hogy....én nem akarok menni! Menjenek csak! Amúgy is látszik rajtuk hogy ki kibe van bele esve :D ! Nekem ott nincs keresni valóm. De ha ezt így megmondom nekik akkor besértődnek rám és nem mennek sehova. Szóval ki kell találnom valamit.
- Fúú...srácok én szerintem most nem megyek! Pocsékul vagyok!-színlelek és fogom a hasam
- Az előbb még nem volt semmi bajod!-mondja Nora
- Tudom ,de az...az előbb volt!-válaszolom....(béna)
- Ne csináld már! Egy kis sütitől majd jobban leszel!-mondja Serah majd belém karol de én kihúzom a kezem.
- Bocsi de még a süti sem segíthet ezeken a fájdalmakon!-próbáltam olyan fejet vágni..hogy hihető legyen..
- Biztos?-kérdezte Nora
- Persze , menjetek csak!-mondom kicsi mosollyal
- Hozzunk neked valamilyen sütit?-kérdi Serah
- Nem dehogy!-mondtam
- Akkor....szia!-köszönnek mind a négyen. Örülök hogy kicsit egyesül maradhatok mert így legalább válaszolhatok az osztálytársaim e-mail-eire. Épp az utolsó üzenetet válaszoltam épp mikor lemerült a telefonom. -_-" úgy bírom mikor épp olyankor merül le mikor nagy szükség lenne rá vagy valami fontosat csináltam rajta. Föl tettem töltőre , de nem kapcsoltam vissza hanem inkább kicsit kimentem a szobából. Úgy gondoltam most nyugodtan elmehetek a könyvtárba egyedül és olvashatok egy jó kis könyvet. Elkezdtem gondolkodni hogy merre is mentünk múltkor mikor a könyvtárhoz értünk. Lementem a lépcsőn és újra csak gondolkozni kezdtem. Majd eszembe jutott hogy először bementünk egy sminkes szobába és ott lesz majd egy folyosó. Benyitottam abba a smink szobába ahol csak két csaj beszélgetett és mikor észre vettem őket természetesen bocsánatot kértem és rájuk csuktam az ajtót és megláttam a folyosót. Végig mentem majd a folyosó végén újra gondolkodtam hogy merre is menjek. Először elmentem balra hogy hátha ott lesz. De nem ott lett. Ott csak raktárak voltak. Tehát utána elmentem jobbra. Aztán már csak balra lehetett menni és igen. Tuti jó helyen járok mert azon a folyosón egyre csak sötétebb lett és végül...egy ajtó áll előttem. Benyitok! KÖNYVTÁR! Meglátok egy csomó könyvet asztalokat székekkel , egy csomó olvasó embert , és síri csend van a terembe. Beljebb mentem és elfordultam jobbra a lépcsőhöz. Fölmentem rajta és ott fönt nézegetni kezdtem a könyveket. Voltak nagyon nagyon jó könyvek. Sokáig nem tudtam választani ,de végül egy olyat választottam , aminek az volt a címe hogy: NEVER ENOUGH! Mutatom:
Szimpatikusnak tűnt ez a könyv azért is vettem ki. Lementem és leültem az egyik asztalhoz és olvasni kezdtem. Már vagy 10 perce olvastam mikor valaki gyengéden megérintette a vállam. Meghökkenve nézek hátra és akit látok...hát...nagyon meglepődtem. Cecilia volt az. :D- Szia Juliette!-köszön mosolyogva és leül mellém a székre.
- Szia Cecília!-köszönök meglepődötten..
- Mit olvasol?-kérdi és megnézi a könyvet
- A címe Never Enough! Jó kis könyv...-mondom
- Jó címe van!-mosolyog
- Te mit keresel itt amúgy?
- Mindig ide szoktam járni olvasni. Tegnap is voltam itt!-mondja..
- Akkor itt tudunk majd találkozni ha eljössz ide!-mondom..(egy zseni vagy Juliette...)
- Igen! Valószínű!-nevet Cecília. Aztán meghallom a nevem a hátam mögül. Dottie néni az. Sajnos mennem kell...:(
- Sajnálom de mennem kell!-mondom fanyar képpel
- Oké! Majd akkor még..találkozunk!-köszön el Cecília
- Rendben szia!-köszönök majd fölveszem a könyvet semmi megkérdezés nélkül hogy elvihetem-e vagy valami..! Csak vittem!
- Mondja Dottie néni!-mondom Dottie néninek
- Hol vannak a barátnőid?-kérdi szigorúan..(ajjajj)
- Hát...elmentek sütizni...nem szóltak magának?-kérdem meglepődve
- Sütizni? Elment az eszük?-idegeskedik..
- Én azt hittem szóltak magának!
- Na jó , gyere!-mondja szigorú hangon..Vissza mentünk a szobánkhoz ahol leültetett az ágyamra és nem engedett fölállnom míg meg nem jönnek a csajok a pasikkal...! Nem kellett sokat várnom. Pár perc múlva megjöttek nevetgélve , Serah-nak kicsit még csokis is volt az arca , Nora-nak csak a keze volt csupa süti. Össze húzott szemöldökkel , elhúzott szájjal nézek barátnőimre és a hátuk mögött lévő pasikra. Dottie néni ellenkezően nézett rájuk. Úgy mintha meg akarná fojtani őket vagy mit tudom én. Keresztbe tette két kezét és az egyik lábával kopogni kezdett a földön.
- Még is mit képzeltek magatokról?-kérdi dühösen Dottie néni , de a lányok sem , se a pasik nem tudnak egyszerre válaszolni. Mind a négy egyszerre le van sápadva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése